|
Boldog Viharnapot!
Drága Utazó! Most éppen a nagyvilág egy oly pontján vagy, mely talán csak egy sötét odúnak tűnik a rossz napokra, mégis nekem a fél életemet jelenti. Itt jó nagy adag szeretettel, illetve egy színes virágkoszorúval köszöntelek, és megörvendeztetlek szerény fanfiction írásaimmal. Érezd jól magad!
Levelező
SPOILER ZÓNA
A SPOILER ZÓNA egyszerű, mégis fontos. Mivel fanfictiont írok, így lehetséges, hogy egy könyv; film; sorozat végkifejletére kerül sor, esetleg utalok rá. Ezért megkérlek titeket, figyeljetek az ilyen kiírásokra, mert nem szeretném senkinek sem elrontani az olvasási; filmezési lehetőségét.
Útiterv - Comming Soon
▼▲APH: HetaOni, horror / írom
▼▲APH: PruHun történelmi AU / írom
▼▲APH x Nyotalia: Gakuen, Izlanddal főszerepben / írom
▼▲APH: SpaBel csúnya angst / írom
▼▲Disney: Hős 6os Honeydashi, első randi / tervezem
▼▲Adventure Time: Puffancs hercegnő egy olyan döntést hoz, mi felforgatja egész életét / tervezem
▼▲PJO: Percabeth fluff, Percy délben sem akar felkelni - hogy egyem meg / írom
▼▲PJO: Thaluke, angst / tervezem
▼▲PJO x TMI crossover: Percabeth és Clace találkozása, humor / írom
Testvéroldal
IceCat novellái
ARCHIEVE
|
1. Fejezet- Észlelés
Daisyt Velence utcáin sétálva különös érzés lelte. Figyelték őt. Mintha egy szempár (esetleg több, ki tudja) lyukat mart volna háta közepébe pillantásával. Szinte hallotta a fülében a rossz szavakat, gondolatokat, amik körülötte forogtak.
Megszédült
, kezét homlokára szorította, ami égetően forró volt. Szeme elkerekedett, megtántorodott. Hányingere volt, hihetetlenül rosszul érezte magát így hirtelenjében. Nagy levegőt vett, próbálta kihúzni magát sikertelenül. Térde remegett, feje majd' szétrobbant. Sikítani támadt kedve, de nem akarta magára vonni a figyelmet a forgalmas utcán, helyette összeszorított foggal tűrte.
Majd mintha egy csettintésre megszűnt volna e betegség, kicsattanó formában volt. Nagyszerűen érezte magát saját bőrében, makkegészséges volt.
Vissza akart emlékezni, mi is történt igazán, de nem tudott. Mintha kitörölték volna fejéből az utóbbi két percet, az emlék megszűnt létezni. Homályosan látott mindent. Ez a lányt teljesen megrémítette, az adrenalin ereiben pillanatok alatt elterjedt.
Gyors léptekkel veszett el a turisták tömegében.
Az ajtót kicsapták, mire Katarina összerezzent ijedtében. Így is teljesen sokkos állapotban volt...
-Romano! Romano, hol vagy?- hallotta meg húga hangját. Hallásból ítélve ő is teljesen remeghetett.
-A konyhában vagyok!
Romano nem járt messze az igazságtól. Ugyanis húga is rendesen ki volt borulva. Ijedt képet vágott, bármilyen kis zajra egyből összerándult, legyen az a parketta csikorgása.
Katarina csak nagyot sóhajtott. Megkönnyebbült, hogy nem ő bolondult meg. Bár nem tartotta kizártnak, hogy Venezianoval együtt lett kettyós...
-Szóval te is rosszul lettél pár percig, utána, mintha semmi sem történt volna, ugyanolyan voltál, mint előtte, de azokra a percekre nem emlékszel...- mondta lazán az olasz, csöppet sem mutatva ki a pánikot.
(Ha eddig nem is) Daisy mogyoróbarna szemei kikerekedtek. Értetlenül bámulta nővérét, ki szórakozottan piszkálta a vázában lévő margaréta szirmait. Hogy lehet ennyire nyugodt?!
Pedig Katarina kicsit sem volt az. Idegessége csak ingerültebbé tette. A feszült levegőtől kínosan érezte magát. Dühödten pattant fel, és csapott egy nagyot az asztalra.
-Az a rohadék Spanyolország már sosem hív vissza?!- majd fogta magát, és kirohant a helyiségből. Húga csak értetlenül nézett Olaszország déli félre után.
-Antonio...- megkönnyebbülten sóhajtott fel a lány. Már vagy háromszor hívta fel a spanyolt, mikor az végre felvette.
-Valami baj van, Romano?- Spanyolország feszültnek hallatszott.
-Miért nem tudod felvenni elsőre azt a kurva telefont?!?!
-Sa-sajnálom, csak itt volt az orvos...
-Miért volt nálad az orvos?- vágott Katarina durván Antonio szavába.
-Semmiség, csak pár pillanatig elég rosszul voltam...
-Semmiség?! SEMMISÉG?!?! Ez nem holmi semmiség, mert én is, Veneziano is szarul voltunk! Ki tudja, hogy még hányan... Szóval ne magyarázz itt nekem, te barom, inkább hívd fel a rohadt barátaidat, és kérdezd meg, hogy velük mi van...!
-Romano...- lágyan szólítgatta a fiú Olaszországot, de ő nem hagyta abba az ordibálást- Romano!
-MIVAN?!
-Ezért hívtál fel?
Katarina durcásan a falnak támasztotta hátát, behunyta szemét. Majd suttogva beleszólt a telefonba.
-Nem. Csak... csak nagyon megijedtem. Ilyen nincs, hogy hárman egyszerre megbetegedünk pár pillanatra...
-Hé, mivel nyugtathatlak meg?
-Semmivel, te seggfej!- mondta hideg, durva hangsúllyal. Ennek ellenére a férfi elkezdte énekelni kedvenc énekét, egy spanyol altatódalt. A dal hatására az olasz lehiggadt, ellazult. Szemei előtt a régi emlékek lebegtek, mikor még együtt élt Spanyolországgal. Jó érzés volt őnála felnőni, kislánynak lenni. Jó emberek és országok vették körül. Nehezen, de beismerte lelke mélyén: visszavágyott.
-Mosolyogsz?- ábrándította ki Antonio, mire Katarina arcára fagyotta mosolya. Felpattant a szeme, elvörösödött.
-Ó, te rohadék...!
Nem tudta befejezni a mondandóját, mert Veneziano berontott a szobájába, kiverte kezéből a telefont, és magassarkú cipőjével jól megtaposta. Romano sikítva lökte félre Daisyt, óvatosan lehajolt mobiljáért. Ám a húga gyorsabb volt, felkapta a készüléket. Katarina felállt, leporolta magát, majd dühösen kiabálni kezdett.
-Ez most mire volt jó?! Mi bajod van?! Ennyire azért nem hülyülhettél meg...
-Előbb beszéltem Japánnal...- kapkodta a levegőt Észak-Olaszország- ...és azt mondta, ő és Tajvan is rosszul lett... Majd valaki...
-Vegyél nagy levegőt! Meg ne fulladj itt nekem!
-Azt nem tudok...- megfogadta nővére tanácsát, nagyokat lélegzett- Szóval. Japán és Tajvan is megszédült, telefonon mondták. Majd egy rekedt férfi hang szólt bele, és közölte, hogy tudja, kik vagyunk...
Romano csípőre tett kézzel hallgatta végig húgát, ki a bőgés határán állt. Majd nem bírta tovább, megkérdezte:
-Üldözési mániád lett, vagy mi? Ennyire nem lehetsz idióta... csak egy telefonbetyár volt! Ne vegyél be minden hülyeséget, nem vagy már gyerek! Nőjél fel végre!
Ez durva volt. Beismerte. Daisy szájára tapasztotta kezét, könnyek törtek elő. Halkan pityergett, nagyon aranyos hatást keltett. De Katarina nem bírta így látni testvérét. Megsajnálta, magához ölelte őt. Hátát simogatva nyugtatta, miközben bűntudat emésztette lelkét. Nem nagyon mondott ilyeneket Venezianonak.
Eltolta magától a lányt, de csak annyira, hogy húga szemébe tudjon nézni, amiben a könnyek gyémántonként csillogtak. Gyönyörű volt Daisy, mindig is féltékeny volt rá. Ő több figyelmet kapott. Ő volt az igazi Olaszország, hisz az ország déli része (azaz Romano) csupán csak gyarmat volt. Most ott állt előtte sírva. És sajnálta. Mert hiába a tökéletes alak, a selymes barna haj, a napbarnított bőr, belül mindig is az a bolondos lány marad. Az a hülye lány...
-Sajnálom! Nem akartam rosszat... De nézd, holnapután úgy is Világkonferencia lesz, majd ott minden kiderül- mondta lágyan. Daisy egy mosolyt erőltetett arcára- De tartozol nekem egy új telefonnal!
|
1. Fejezet- Észlelés
Daisyt Velence utcáin sétálva különös érzés lelte. Figyelték őt. Mintha egy szempár (esetleg több, ki tudja) lyukat mart volna háta közepébe pillantásával. Szinte hallotta a fülében a rossz szavakat, gondolatokat, amik körülötte forogtak.
Megszédült
, kezét homlokára szorította, ami égetően forró volt. Szeme elkerekedett, megtántorodott. Hányingere volt, hihetetlenül rosszul érezte magát így hirtelenjében. Nagy levegőt vett, próbálta kihúzni magát sikertelenül. Térde remegett, feje majd' szétrobbant. Sikítani támadt kedve, de nem akarta magára vonni a figyelmet a forgalmas utcán, helyette összeszorított foggal tűrte.
Majd mintha egy csettintésre megszűnt volna e betegség, kicsattanó formában volt. Nagyszerűen érezte magát saját bőrében, makkegészséges volt.
Vissza akart emlékezni, mi is történt igazán, de nem tudott. Mintha kitörölték volna fejéből az utóbbi két percet, az emlék megszűnt létezni. Homályosan látott mindent. Ez a lányt teljesen megrémítette, az adrenalin ereiben pillanatok alatt elterjedt.
Gyors léptekkel veszett el a turisták tömegében.
Az ajtót kicsapták, mire Katarina összerezzent ijedtében. Így is teljesen sokkos állapotban volt...
-Romano! Romano, hol vagy?- hallotta meg húga hangját. Hallásból ítélve ő is teljesen remeghetett.
-A konyhában vagyok!
Romano nem járt messze az igazságtól. Ugyanis húga is rendesen ki volt borulva. Ijedt képet vágott, bármilyen kis zajra egyből összerándult, legyen az a parketta csikorgása.
Katarina csak nagyot sóhajtott. Megkönnyebbült, hogy nem ő bolondult meg. Bár nem tartotta kizártnak, hogy Venezianoval együtt lett kettyós...
-Szóval te is rosszul lettél pár percig, utána, mintha semmi sem történt volna, ugyanolyan voltál, mint előtte, de azokra a percekre nem emlékszel...- mondta lazán az olasz, csöppet sem mutatva ki a pánikot.
(Ha eddig nem is) Daisy mogyoróbarna szemei kikerekedtek. Értetlenül bámulta nővérét, ki szórakozottan piszkálta a vázában lévő margaréta szirmait. Hogy lehet ennyire nyugodt?!
Pedig Katarina kicsit sem volt az. Idegessége csak ingerültebbé tette. A feszült levegőtől kínosan érezte magát. Dühödten pattant fel, és csapott egy nagyot az asztalra.
-Az a rohadék Spanyolország már sosem hív vissza?!- majd fogta magát, és kirohant a helyiségből. Húga csak értetlenül nézett Olaszország déli félre után.
-Antonio...- megkönnyebbülten sóhajtott fel a lány. Már vagy háromszor hívta fel a spanyolt, mikor az végre felvette.
-Valami baj van, Romano?- Spanyolország feszültnek hallatszott.
-Miért nem tudod felvenni elsőre azt a kurva telefont?!?!
-Sa-sajnálom, csak itt volt az orvos...
-Miért volt nálad az orvos?- vágott Katarina durván Antonio szavába.
-Semmiség, csak pár pillanatig elég rosszul voltam...
-Semmiség?! SEMMISÉG?!?! Ez nem holmi semmiség, mert én is, Veneziano is szarul voltunk! Ki tudja, hogy még hányan... Szóval ne magyarázz itt nekem, te barom, inkább hívd fel a rohadt barátaidat, és kérdezd meg, hogy velük mi van...!
-Romano...- lágyan szólítgatta a fiú Olaszországot, de ő nem hagyta abba az ordibálást- Romano!
-MIVAN?!
-Ezért hívtál fel?
Katarina durcásan a falnak támasztotta hátát, behunyta szemét. Majd suttogva beleszólt a telefonba.
-Nem. Csak... csak nagyon megijedtem. Ilyen nincs, hogy hárman egyszerre megbetegedünk pár pillanatra...
-Hé, mivel nyugtathatlak meg?
-Semmivel, te seggfej!- mondta hideg, durva hangsúllyal. Ennek ellenére a férfi elkezdte énekelni kedvenc énekét, egy spanyol altatódalt. A dal hatására az olasz lehiggadt, ellazult. Szemei előtt a régi emlékek lebegtek, mikor még együtt élt Spanyolországgal. Jó érzés volt őnála felnőni, kislánynak lenni. Jó emberek és országok vették körül. Nehezen, de beismerte lelke mélyén: visszavágyott.
-Mosolyogsz?- ábrándította ki Antonio, mire Katarina arcára fagyotta mosolya. Felpattant a szeme, elvörösödött.
-Ó, te rohadék...!
Nem tudta befejezni a mondandóját, mert Veneziano berontott a szobájába, kiverte kezéből a telefont, és magassarkú cipőjével jól megtaposta. Romano sikítva lökte félre Daisyt, óvatosan lehajolt mobiljáért. Ám a húga gyorsabb volt, felkapta a készüléket. Katarina felállt, leporolta magát, majd dühösen kiabálni kezdett.
-Ez most mire volt jó?! Mi bajod van?! Ennyire azért nem hülyülhettél meg...
-Előbb beszéltem Japánnal...- kapkodta a levegőt Észak-Olaszország- ...és azt mondta, ő és Tajvan is rosszul lett... Majd valaki...
-Vegyél nagy levegőt! Meg ne fulladj itt nekem!
-Azt nem tudok...- megfogadta nővére tanácsát, nagyokat lélegzett- Szóval. Japán és Tajvan is megszédült, telefonon mondták. Majd egy rekedt férfi hang szólt bele, és közölte, hogy tudja, kik vagyunk...
Romano csípőre tett kézzel hallgatta végig húgát, ki a bőgés határán állt. Majd nem bírta tovább, megkérdezte:
-Üldözési mániád lett, vagy mi? Ennyire nem lehetsz idióta... csak egy telefonbetyár volt! Ne vegyél be minden hülyeséget, nem vagy már gyerek! Nőjél fel végre!
Ez durva volt. Beismerte. Daisy szájára tapasztotta kezét, könnyek törtek elő. Halkan pityergett, nagyon aranyos hatást keltett. De Katarina nem bírta így látni testvérét. Megsajnálta, magához ölelte őt. Hátát simogatva nyugtatta, miközben bűntudat emésztette lelkét. Nem nagyon mondott ilyeneket Venezianonak.
Eltolta magától a lányt, de csak annyira, hogy húga szemébe tudjon nézni, amiben a könnyek gyémántonként csillogtak. Gyönyörű volt Daisy, mindig is féltékeny volt rá. Ő több figyelmet kapott. Ő volt az igazi Olaszország, hisz az ország déli része (azaz Romano) csupán csak gyarmat volt. Most ott állt előtte sírva. És sajnálta. Mert hiába a tökéletes alak, a selymes barna haj, a napbarnított bőr, belül mindig is az a bolondos lány marad. Az a hülye lány...
-Sajnálom! Nem akartam rosszat... De nézd, holnapután úgy is Világkonferencia lesz, majd ott minden kiderül- mondta lágyan. Daisy egy mosolyt erőltetett arcára- De tartozol nekem egy új telefonnal!
|
Rólam
Oldaltulajdonos
Huh... sosem tudtam sehol jól bemutatkozni, leírni saját magamat (leírni az írásaimat, hahaha). Na de most mindent beleadok ;)
Jelenleg Pesten lakok, tizenkét éves vagyok. Eléggé fiatalon kezdtem az írást, de én úgy gondolom, hogy ez nem probléma (akinek mégis van vele gondja, az ne velem/nálam vitassa meg). Őszinte leszek, hihetetlenül szadista vagyok, és ezt a novelláim is gyakran tükrözik. Ám ennek a beteg fantáziámnak van egy olyan része, ami csakis az aranyos dolgokért rajong, de ez nem feltételezi azt, hogy történetet, ami fluff-nak indult, ne alakítsak át egy negatív hangulatú sztorivá (volt már rá példa).
Legtöbbször angst és fluff novellákat írok, de ki tudja, mi fordulhat még meg nálam. Ám nem írok semmiféle slash-ot, yaoi-t, yuri-t. Most nem részletezem az indoko(ka)t, legyen elég annyi, hogy nem szeretem. Szóval aki erre jár, és a fent említetteket keresi, az ne is számítson rá... egyszerű. E/3-ban írok, de ez sem kőbe vésett szabály nálam, ellentétben az idő kérdésével- én csak múltidőben tudok "alkotni".
Még csak fanfiction novelláim vannak, de tervezek nem olyat is írni. Nem tudom, hogyan fog összejönni, de azért tervezgetni lehet...
Ahol még megtalálsz:
We Heart It
|
Más oldalak
Linkcserék
Uprising
Egy Londoni utazás
IceCat novellái
Hetalia fanfiction
Kawaii Blog Design
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
|
Fogalmak
Minden, amit tudnod kell
Korhatár
B: 1-4 éves korosztály is
K: általában minden korosztálynak
K+: 9 éves kortól
T: 12 éves kor fölött
M: 16 éves kor fölött
M+ vagy MA: felnőtteknek
Műfaj
Fanfiction
Rajongók által írt történet.
General
Általános, amikor nincsenek különleges tartalmi megkötöttségek. Valószínűleg sok alábbiból van egy kicsi, de semmi sem túlzott mértékben.
Romance
Romantikus/szerelmes történet.
Humor
Humoros, vicces történetek.
Drama
Olyan történet, amelyet nem az akciók és az események viszik előre, hanem a szereplők közötti konfliktusok.
Poetry
Költészeti darab, (szabad)versek, balladák.
Actio vagy Adventure
Akció- kalandtörténet.
Mystery
Misztikus, természetfeletti elemekkel tűzdelt történet.
Horror
Naturalisztikusan véres, félelemkeltő, horrorisztikus történetek.
Parody
Paródia, az eredeti szereplőinek, cselekményének stb. kigúnyolása. Nem feltétlenül humoros!
Angst
Olyan történet, amelyben a szomorú/fájdalmas elemek vannak túlsúlyban. Általában valamely szereplő kesereg a sorsán. Kilátástalan helyzetek stb.
Supernatural
Természetfölötti.
Suspense
Olyan történet, amely az olvasót sokáig kétségek közt tartja. Legtöbbször krimi, de nem feltétlenül az.
Sci-fi
Tudományos - fantasztikus történet.
Fantasy
Fantázia világban, szereplőkkel játszódó történet.
Spiritual
Vallásos, filozófiai, transzcendens témákat feldolgozó írás.
Tragedy
Tragédia, tehát ezeknél ne várj Happy Endet!.
Fluff
Érzelmek kerülnek előtérbe, aranyos történet.
Hurt/comfort
Hullámzó hangulatú történet.
Slash
Férfi x férfi. Ez lányban fem!slash nevet kapta.
AU
Alternatív Univerzum, egy másik világban játszódó történet, lehetetlenséget takar.
Crossover
Két különböző történet összekeverése.
Death Story
Olyan történet, amiben a főszereplő meghal.
Drabble
Félperces, rövid.
Függővég
Az egyik szál elvarratlanul marad a történet végén.
Marty Sue
Olyan szereplő, aki már idegesítően tökéletes.
OC
Fan által kitalált karakter.
OOC
Amikor egy szereplő nem szokásához híven viselkedik, átalakították a karaktert.
|
Megjegyzés küldése