home about linkies tutobies


Boldog Viharnapot!


Drága Utazó! Most éppen a nagyvilág egy oly pontján vagy, mely talán csak egy sötét odúnak tűnik a rossz napokra, mégis nekem a fél életemet jelenti. Itt jó nagy adag szeretettel, illetve egy színes virágkoszorúval köszöntelek, és megörvendeztetlek szerény fanfiction írásaimmal. Érezd jól magad!
Levelező


SPOILER ZÓNA


A SPOILER ZÓNA egyszerű, mégis fontos. Mivel fanfictiont írok, így lehetséges, hogy egy könyv; film; sorozat végkifejletére kerül sor, esetleg utalok rá. Ezért megkérlek titeket, figyeljetek az ilyen kiírásokra, mert nem szeretném senkinek sem elrontani az olvasási; filmezési lehetőségét.
Útiterv - Comming Soon


▼▲APH: HetaOni, horror / írom
▼▲APH: PruHun történelmi AU / írom
▼▲APH x Nyotalia: Gakuen, Izlanddal főszerepben / írom
▼▲APH: SpaBel csúnya angst / írom
▼▲Disney: Hős 6os Honeydashi, első randi / tervezem
▼▲Adventure Time: Puffancs hercegnő egy olyan döntést hoz, mi felforgatja egész életét / tervezem
▼▲PJO: Percabeth fluff, Percy délben sem akar felkelni - hogy egyem meg / írom
▼▲PJO: Thaluke, angst / tervezem
▼▲PJO x TMI crossover: Percabeth és Clace találkozása, humor / írom
Testvéroldal


IceCat novellái
ARCHIEVE


CREDIT

© 2014 - Skins by Yuki. Bascode by Dhy. and Edit by Alya.
2. Fejezet- Merénylet
2014. június 24., kedd | 0 Comments

DURVA, SZADISTA JELENET!!! 

     Emil bágyadtan bámult a távolba, hátha megpillantja végre fagyos szigetét. Ám mivel hajójuk nemrég indult el Norvégiától, természetesen még várhatott egy darabig. Addig is a naplementét csodálta, ahogyan a jeges vizet mediterrán színekbe öltözteti sugaraival. Kisgyerek korában mindig nézte a napnyugtát bátyjával, aki akkoriban rengeteget mosolygott. Azóta Lukas komor lett, folyton fapofával áll mindenhez. Régen nem volt ilyen...
     Vagy mégis?- jött hirtelen a felismerés- Mi van, ha csak neki mosolygott? Izland elhessegette a gondolatot. Igen, az idő tette tönkre testvérét. Csak az évek múlása hibáztatható.
Gondolatait Mr. Puffin szakította félbe, az imádott madara. Rászállt vállára, csőrével az izlandi arcát piszkálta, ügyelve, hogy azért ne sértse fel a bőrt. Emil elmosolyodott, megsimogatta lundája fejét.
-Megéheztél, Puffin? Gyere, keresünk neked valami ennivalót a konyhában!
     A konyha küszöbét átlépve, és meglátva az ott lézengő matrózokat, Izland illemtudóan köszönt. Az emberek közt feszült lett a hangulat az ország jelenlétére, de ő erről nem véve tudomást kért egy csomag medvecukrot. Majd kissé zavartan kicsoszogott a helyiségből.
     A hajó oldalához sétált, messze a konyhától. Rátámaszkodva a hajó szélére kibontotta a csomagot, majd a medvecukrot a vállán ülő lunda szájába adta.
-Beléjük meg mi ütött?- mormogta orra alatt feltehetően Mr. Puffinnak, ki aranyosan majszolt. Emil csak sóhajtott- Sosem fogom megérteni az embereket.


     -Akkor viszlát! Szép estét!- köszönt el az embereitől. Majd sarkon fordult, és hazafelé vette az irányt.
     Már régen besötétedett, a Hold fénye megvilágította a fák havas ágait. Hideg volt, Emilnek jobban össze kellett húznia magán télikabátját. Ősz elején általában nincs ilyen nagy hideg- még Izlandon sem. Arra gondolt, hogy éjszaka van, és jól lehűlt a levegő, bár ez az eszme nem csitította idegességét. Mostanában minden nagyon fura körülötte- mind az időjárás, mind az emberek viselkedése-, ami eléggé zavarta az izlandit.
     Hirtelen Puffin szárnyait kezdte verdesni, majd felröppent. Emil fölött körözött, amit az ország nem tudta mire vélni, hisz a madara nyugodt egy jószág volt, mindig az ő vállán vagy fején pihent. Most meg mintha energiáját akarta levezetni, össze vissza repkedett. Izland csak bámulta őt.
     Tarkóján hatalmas ütést érzett. Előretántorodott, majd lerogyott a fehér hóba. Rendesen megszédült, és ha ez nem lenne elég, még egy nyaklevest kapott jobb oldalról, amitől már tényleg kiterült a földön. A füle, amit eltaláltak, sípolt, nem hallott semmit. Nagy levegőket vett, hátára fordult. Két kezét két oldalról megragadták. Az izlandi rángatózott, mint a partra vetett hal, szabadulni akart a szorításból, de ezzel csak annyit ért el, hogy a lábát is lefogták.
     Nem jutott el a tudatáig, mi is történik, de annyiban biztos volt, hogy nem fogja épen túlélni, Reményteljesen felnézett az égre, a csillagokat csodálta, és a még mindig szabadon szárnyaló Mr. Puffint.
     A hideg fém könnyedén belevéste magát az izlandi mellkasába. Emil levegőt kapkodva vergődött, ám ez a fájdalmat csak jobban növelte. A pengét lassan, magabiztosan húzták ki. Izland látása elhomályosodott, de tisztán látta a vörös vért megcsillanni a késen.
     Ezzel a döféssel a gyilkosok nem végezték el a dolgukat. Több vért akartak látni. Az izlandi torka szakadtából üvöltött minden egyes alkalommal, mikor a kés átvágta bőrét. Egész testén végigrohanó eszköz forró vért hagyott maga után, aminek minden cseppjében egy adag fájdalom vegyült.
     A szörnyeteg rendkívüli nagy tehetséggel forgatta a kést. Minden egyes vágás gyors volt, ám mélyre hatolt a penge, így rettenetes kínzást elérve. Emil próbálta tűrni, hogy egyszer csak vége lesz. De nem. Egyre több helyen érezte a fém helyét- a lábán, az arcán, majd a karján.
     A föld körülötte véres volt. Az emberek keze véres volt. Az Izlandot borító vágásokból is vér folyt. Sosem lesz ennek a kínzásnak vége. A vér folyton szivárogni fog A torka folyton segítségért fog üvölteni, a szeme folyton látni fogja maga előtt azokat az embereket, akik ezt tették vele. Akik összetörték őt, a földbe tiporták. Az emlék örök marad.
     Emil becsukta szemét, abbahagyta a kiáltozást. Érezte a testét beborító vért és havat. Csak egy kívánsága volt, csak egy. A halál.
     A hó azelőtt sosem volt olyan fagyos, mint azon az éjszakán.

Megjegyzés küldése