|
Boldog Viharnapot!
Drága Utazó! Most éppen a nagyvilág egy oly pontján vagy, mely talán csak egy sötét odúnak tűnik a rossz napokra, mégis nekem a fél életemet jelenti. Itt jó nagy adag szeretettel, illetve egy színes virágkoszorúval köszöntelek, és megörvendeztetlek szerény fanfiction írásaimmal. Érezd jól magad!
Levelező
SPOILER ZÓNA
A SPOILER ZÓNA egyszerű, mégis fontos. Mivel fanfictiont írok, így lehetséges, hogy egy könyv; film; sorozat végkifejletére kerül sor, esetleg utalok rá. Ezért megkérlek titeket, figyeljetek az ilyen kiírásokra, mert nem szeretném senkinek sem elrontani az olvasási; filmezési lehetőségét.
Útiterv - Comming Soon
▼▲APH: HetaOni, horror / írom
▼▲APH: PruHun történelmi AU / írom
▼▲APH x Nyotalia: Gakuen, Izlanddal főszerepben / írom
▼▲APH: SpaBel csúnya angst / írom
▼▲Disney: Hős 6os Honeydashi, első randi / tervezem
▼▲Adventure Time: Puffancs hercegnő egy olyan döntést hoz, mi felforgatja egész életét / tervezem
▼▲PJO: Percabeth fluff, Percy délben sem akar felkelni - hogy egyem meg / írom
▼▲PJO: Thaluke, angst / tervezem
▼▲PJO x TMI crossover: Percabeth és Clace találkozása, humor / írom
Testvéroldal
IceCat novellái
ARCHIEVE
|
3. Fejezet- Jól vagyok
DURVA, SZADISTA JELENET!!!
Izlandon éjjel hatalmas hóviharok tomboltak. A kora reggeli híradóban mondták, hogy fákat döntött ki és tetőket szaggatott szét. Dánia persze azonnal felhívta Norvégiát, hogy épségben hazaért e Emil, mire ő azt válaszolta, hogy fogalma sincs róla.
Persze Christophert kérték meg, hogy nézzen rá az izlandira. A dán mit tehetne mást, hát elment a szigetre.
A durván lehűlt levegő mellett a rakpart is eléggé lehangoló volt. Az emberek komor viselkedésüktől Christopher hátán felállt a szőr. A dánok a világ legboldogabb és legelevenebb emberei, nem csoda, hogy Dánia így kiakadt tőlük. Ám a maga laza módján tovább állt, és a park felé indult.
Az izlandi viharok tényleg nem voltak viccek. Ezen a környéken tombolt leginkább Thor dühe. Érdekes módon a fák mind egy irányba dőltek el egy hatalmas gödörnél. Chrisopher hitetlenkedve nézett körbe. Mintha egy hatalmas robbanás történt azon a helyen, ahol ő állt. A tölgyek szó szerint el dőltek.
A dán hátrált. Rémisztőnek tartotta a jelenséget. Majd amilyen ügyes, megbotlott, és hátraesett. Széttárt karokkal kiterült a friss havon, ám egy pillanat alatt már is talpon volt, kereste a dolgot, amiben eltaknyolt.
-Te szentséges ég...- szemei elkerekedtek. Amiben megbotlott, az egy véres kéz volt- A rohadt életbe! Csak én vagyok az a szerencsétlen, aki rátalál egy eltemetett hullára!
Habozás nélkül, felelősségtudatosan el kezdte kiásni a holtat. Ügyes kezei gyorsan dolgoztak, pár perc alatt teljesen eltávolította a testről a havat.
Fölállt, hogy jobban meg tudja vizsgálni a hullát. Szíve egy ütemet kihagyott. Kapkodva vette elő telefonját, és hívta fel Norvégiát.
-Nor! Azt hiszem, megtaláltam Izlandot...
Emil eszméletlenül, véresen feküdt a hóban. A törékeny testét borító vágások szinte felismerhetetlenné tették. Bőre iszonyatosan elsápadt, olyan fehér volt, mint haja. Élettelen volt, teljesen összetört. Minden porcikája egyetlen egy szót üvöltözött: fáj.
-Mi van vele? Idegesítő a beparázott testvér...- mondta Lukas hidegen a telefonba.
-Hát... Emil nagyon nincs jól... Lehetne szó, hogy most rögtön beszálltok a kocsiba, és elmentek a legközelebbi kikötődbe?
-Miért is?
-Mert Icey[1] hullaként fekszik a földön egy park közepén!- akadt ki teljesen Christoper. Eljutott tudatáig, mit is lát pontosan a szeme előtt- szeretett kisöccsét holtan. Rengeteg kérdés tevődött fel benne: Mi történt vele? Ki tette ezt vele? Miért tette ezt, aki tette? És még sorolhatná. Helyette csak felkapta az izlandit, aki élettelenül feküdt karjaiban, és rohanni kezdett a kikötőhöz, mobilját válla és füle közé szorítva.
-Mi történt Christoper?- Svédország volt a vonal másik végén.
-Fogalmam sincsen! Megbotlottam, és el kezdtem ásni... és Ice volt ott...
-Hangosítsd ki, Sve!- hallotta tompán Tinot a háttérben.
Az emberek nem kicsit bámulták meg a dánt, aki egy halottat cipelve futott ki a parkból, miközben telefonált. Berwald rengeteg kérdést tett fel, mikre Dánia próbált értelmes válaszokat adni, ami nem nagyon sikerült mindig.
Christopher felsietett a hajójára, ahol az emberek nyugodtan pókereztek, míg meg nem látták a megijedt főnöküket kezében Izlanddal. A matrózok azonnal felpattantak, és készülődni kezdtek az útra. Dánia átkozta, hogy nincs hajóján képzett, diplomával rendelkező orvos, de a beosztottak értettek az elsősegélynyújtáshoz. Alaposan megvizsgálták sebeit, majd elkezdték róla lemosni a vért.
Dánia mindvégig ott ült mellette, és fogta az izlandi fagyos, sápadt kezét. Feszültsége kihatott az őt körülvevő emberekre. Hüvelykujjával Izland kézfejét simogatta. Mikor is tette ezt utoljára? Talán mikor testvére pelenkás korát élte. Akkoriban imádott a dánnal játszani. Azóta felnőtt.
Mikor Finnország megpillantotta Emilt, Sealandet magához ölelve eltakarta szemét.
-Te jó ég...
-Minek hoztad a kis srácot magaddal?- csodálkozott Dánia.
-Teljesen megijedt Norvégiától, nem hagyhatok otthon egy ijedt gyereket!
-Ha Nortól beparázik, mi van az apjával? Milyen traumás egy gyerek lehet!- értetlenkedett Christopher. Berwald csak elengedte füle mellett a megjegyzést, Izlandot vette át, majd helyezte be a kis autóbuszba- Tényleg, mi van Lukassal, hogy így kiakadt tőle Peter?
Tino anyósülésre ültette Sealandet, Dánia mellé, majd ő maga helyet foglalt a svéd mellett, aki kapkodva pakolt ki az elsősegély dobozkából.
A vért már nagyjából lemosták Emilről. A finn egy rongyra betadint csepegtetett, el kezdte kitisztítani a sebeket. Míg Svédország óvatosan ápolta le az Izland mellkasán lévő szúrást, addig ő a kisebb hegekkel foglalkozott.
-Dánia, ellenőrizted a légzését?- kérdezte Berwald.
-Kellett volna?- nézett a dán a visszapillantóba, egyenesen a svédre.
-És hol van Mr. Puffin?
Mindenki felkapta fejét, és a kis Sealandre pillantott. Megszeppenve ült az anyósülésen, nem nagyon tudta, mi is történik körülötte pontosan.
-Bakker! A rohad életbe...!- káromkodott Christopher- Teljesen elfelejtettem Puffint! Francba!
-Hogy beszélsz?! Gyerek is van a kocsiban!- csattant fel Tino.
-Igazad van. Peter, fogd be a füled!- intett a srácnak Dánia, aki tényleg tette, amit mondtak neki.
-Pedig jól jött volna Mr. Puffin. Biztos látta, mi történt Izlanddal, elmondhatta volna- szólalt meg Sve.
-Mi a szent szar?! Az a madár tud beszélni?! Én abban a hitben éltem, hogy Emil skizofrén! De kurvára ezt hittem!
Finnország és Svédország értetlenül bámulta a teljesen kiakadt dánt. Tino eldörmögte orra alatt a 'Ne káromkodj Sealand előtt!' mondatát, és tovább ápolta Emil sebeit.
A kocsi hihetetlen gyorsan száguldott. Mivel kitették a szirénát. A nagy városban hatalmas forgalom volt, ám a dán utat vágva az autók között gyorsan haladt.
A finn megragadta Izland karját, és lemosta a maradék vért róla. A vágások másmilyenek voltak, mint a többi testrészén- ez nem össze vissza sebek voltak, hanem egy szót alkottak. Tino felismerte a nyelvet, amilyennel írták: izlandi. Nehezen, de sikerült neki elolvasnia a szavacskát.
Titok.
A szoba hideg volt. Lehet, attól, hogy nem volt becsukva az ajtó a nagy sietségben. De nem kizárt, hogy a gondolat volt fagyos, miszerint testvére félholtan fekszik a hóban.
Lukas próbálta elhessegetni a fejében cikázó démonokat, akik csak a rosszat kívánják neki. Ráfagyasztják arcára azt a fagyos tekintetet, hogy az érzelmeivel legbelül tudjon háborút vívni. Hogy ne tudjon semmit sem kimutatni, minden maradjon bent, s a lelkét nyomja.
Most meg egyedül a sötét szobában összekuporodva ült a sarokban. A padló kemény és hideg volt, ráadásul mezítláb volt. Fájdalmasan nézett körbe a nappaliban, ami pár perce élettel teli volt. Rossz volt belegondolni, hogy amíg ők jól éreztétek magukat, addig öccse mit élt át.
Nem emlékezett rá pontosan, hogy mi is történt. Csak Christopher ijedt hangjára, mire elejtette a telefonját. Aztán térdre rogyott. Tino letérdelt mellé, beszélt neki valamit. De Lukas nem értette. Egyszerűen agya nem volt képes befogadni a szavakat. Berwald felvette a mobilt, és beszélgetett a dánnal. Ezt követően nincs semmilyen emléke a történtekről.
De biztos volt benne, hogy valami történt. A szoba ugyanis szét volt verve. Az asztal felborítva, kártyalapok szanaszét. Képek leszaggatva a falról, virágok széttört cseréppel a földön hevertek, TV leverve. Valamit csinált.
Minek neked érzelmek? Nem érdemled meg! Minek neked bánat? Nem érdemled meg! Minek neked szeretet? Nem érdemled meg!
Norvégia némán tűrte egy darabig a fejében kavargó hangokat. Fülére tapasztotta kezét, tompítani akarta őket. De ezeket a démonokat a fájdalom táplálta, csak felerősödtek. Mit ér neked a család? Érzelmeket. Nincs szükséged érzelmekre! Csak kárt tesznek benned!
-Ne! Elég legyen!- ordítozta. Könnyei vízesésként folytak, nem tudta megakadályozni- Hagyjatok békén! Könyörgöm!!!
Lukas zokogott, ordítozott, de senki sem jött segíteni. Mert egyedül volt otthon. Ő és a démonai.
Szőke haját tépve küszködött a fájdalom ellen. Vesztésre állt. A hangok túlságosan is felerősödtek, a háború az övék. Sikerül idegileg összeroppantani Lukast.
Az ajtó nagy csattanással kivágódott, Norvégia összerezzent. Finnország elképedten nézett körül, majd szeme megakadt a megőrült norvégon. Lukas azonnal felpattant, és kiabálni kezdett a finnek.
-Hol van? Hol van?!
-Lukas, nyugodj le... már sokkal jobban van!- Tino nyugodtan sétált a norvéghoz. Vissza akarta ültetni a padlóra, de Norvégia elkapta kezét.
-Hazudsz!- ordította- Hogy lehetne jobban?! Hiszen halott! Meghalt!!!
-Nem halt meg! Él...- emelte fel hangját Finnország is. Minden meggyőző erejét belefektette szavaiba, ám Lukas jól ismerte már őt. Erővel félrelökte Tinot, ki tehetetlenül esett a sarokba, ahol eddig a norvég ült. Azonban egyből fel is pattant, és Norvégia után igyekezett.
-Hagyd őt!
-Látni akarom!- fordult meg hirtelen Lukas. Kezében egy pisztolyt szorongatott. Egyenesen Tinora célzott, ki feltett kézzel, lassan hátrált.
-Norvégia, tedd le a fegyvert...
-Hol van?! Látni akarom!
-Norvégia...
-Mondd el!- kiáltozta- A bátyja vagyok! Tudnom kell, mi történt vele!
-Először is tedd le a fegyvert, és nyugodj le...
-NEM!
Lukas meghúzta a ravaszt. A fémgolyó célba talált. Finnország fájdalomtól eltorzult arccal kapott a vállához, amiből forrásként tört elő a vér.
Norvégia szemrebbenés nélkül meglőtte barátját, családtagját.
Sarkon fordult, a hátsó bejárathoz rohant. Kicsapta az az melletti ajtót, a vendégszoba ajtaját. Dánia és Svédország az ágy mellett álltak, nyugodtak voltak. Előttük Izland feküdt.
A norvég felemelte a pisztolyt. Remegett a keze, remegett a lába, minden porcikája remegett.
-Hohó! Nyugalom...- Christopher próbált higgadt maradni, de a feszültség kihallatszott hangjából.
-Menjetek ki a szobából!
-Nézd, nem tehetjük...
-Hagyattok magamra vele! Nem mondom mégegyszer!- üvöltötte, a fegyvert a dánra célozta.
Az üres tekintetét elvesztette, ledobta álarcát. Szeme őrülten ragyogott, fájdalom és szenvedés tükröződött benne. És ezt Lukas nem félt kimutatni. Ő a testvérét féltette. Mindentől féltette.
Dánia idegesen nézett Berwaldra.
-Nem félek lőni! Menjetek el!
-Totál kikészültél, le kéne pihenned, meg kéne nyugodnod...
-Ne féltsetek! Jól vagyok!- zokogott fel Lukas- Csak egyedül akarok maradni vele!
-Nem hagyhatunk magadra- szólalt meg a svéd is.
-Miért csináljátok ezt? Nem szenvedtem már eleget...?- fogta fejét, de jobb kezével még mindig a pisztolyt szorongatta- Könyörgöm!
A tű átszúrta bőrét, vérébe befecskendezte a szert. Norvégia pupillája kitágult, összerogyott. Minden összemosódott szemei előtt, hallani sem hallott semmit. Majd minden elsötétült.
[1]: így becézi Dánia Izlandot (Iceland)
|
3. Fejezet- Jól vagyok
DURVA, SZADISTA JELENET!!!
Izlandon éjjel hatalmas hóviharok tomboltak. A kora reggeli híradóban mondták, hogy fákat döntött ki és tetőket szaggatott szét. Dánia persze azonnal felhívta Norvégiát, hogy épségben hazaért e Emil, mire ő azt válaszolta, hogy fogalma sincs róla.
Persze Christophert kérték meg, hogy nézzen rá az izlandira. A dán mit tehetne mást, hát elment a szigetre.
A durván lehűlt levegő mellett a rakpart is eléggé lehangoló volt. Az emberek komor viselkedésüktől Christopher hátán felállt a szőr. A dánok a világ legboldogabb és legelevenebb emberei, nem csoda, hogy Dánia így kiakadt tőlük. Ám a maga laza módján tovább állt, és a park felé indult.
Az izlandi viharok tényleg nem voltak viccek. Ezen a környéken tombolt leginkább Thor dühe. Érdekes módon a fák mind egy irányba dőltek el egy hatalmas gödörnél. Chrisopher hitetlenkedve nézett körbe. Mintha egy hatalmas robbanás történt azon a helyen, ahol ő állt. A tölgyek szó szerint el dőltek.
A dán hátrált. Rémisztőnek tartotta a jelenséget. Majd amilyen ügyes, megbotlott, és hátraesett. Széttárt karokkal kiterült a friss havon, ám egy pillanat alatt már is talpon volt, kereste a dolgot, amiben eltaknyolt.
-Te szentséges ég...- szemei elkerekedtek. Amiben megbotlott, az egy véres kéz volt- A rohadt életbe! Csak én vagyok az a szerencsétlen, aki rátalál egy eltemetett hullára!
Habozás nélkül, felelősségtudatosan el kezdte kiásni a holtat. Ügyes kezei gyorsan dolgoztak, pár perc alatt teljesen eltávolította a testről a havat.
Fölállt, hogy jobban meg tudja vizsgálni a hullát. Szíve egy ütemet kihagyott. Kapkodva vette elő telefonját, és hívta fel Norvégiát.
-Nor! Azt hiszem, megtaláltam Izlandot...
Emil eszméletlenül, véresen feküdt a hóban. A törékeny testét borító vágások szinte felismerhetetlenné tették. Bőre iszonyatosan elsápadt, olyan fehér volt, mint haja. Élettelen volt, teljesen összetört. Minden porcikája egyetlen egy szót üvöltözött: fáj.
-Mi van vele? Idegesítő a beparázott testvér...- mondta Lukas hidegen a telefonba.
-Hát... Emil nagyon nincs jól... Lehetne szó, hogy most rögtön beszálltok a kocsiba, és elmentek a legközelebbi kikötődbe?
-Miért is?
-Mert Icey[1] hullaként fekszik a földön egy park közepén!- akadt ki teljesen Christoper. Eljutott tudatáig, mit is lát pontosan a szeme előtt- szeretett kisöccsét holtan. Rengeteg kérdés tevődött fel benne: Mi történt vele? Ki tette ezt vele? Miért tette ezt, aki tette? És még sorolhatná. Helyette csak felkapta az izlandit, aki élettelenül feküdt karjaiban, és rohanni kezdett a kikötőhöz, mobilját válla és füle közé szorítva.
-Mi történt Christoper?- Svédország volt a vonal másik végén.
-Fogalmam sincsen! Megbotlottam, és el kezdtem ásni... és Ice volt ott...
-Hangosítsd ki, Sve!- hallotta tompán Tinot a háttérben.
Az emberek nem kicsit bámulták meg a dánt, aki egy halottat cipelve futott ki a parkból, miközben telefonált. Berwald rengeteg kérdést tett fel, mikre Dánia próbált értelmes válaszokat adni, ami nem nagyon sikerült mindig.
Christopher felsietett a hajójára, ahol az emberek nyugodtan pókereztek, míg meg nem látták a megijedt főnöküket kezében Izlanddal. A matrózok azonnal felpattantak, és készülődni kezdtek az útra. Dánia átkozta, hogy nincs hajóján képzett, diplomával rendelkező orvos, de a beosztottak értettek az elsősegélynyújtáshoz. Alaposan megvizsgálták sebeit, majd elkezdték róla lemosni a vért.
Dánia mindvégig ott ült mellette, és fogta az izlandi fagyos, sápadt kezét. Feszültsége kihatott az őt körülvevő emberekre. Hüvelykujjával Izland kézfejét simogatta. Mikor is tette ezt utoljára? Talán mikor testvére pelenkás korát élte. Akkoriban imádott a dánnal játszani. Azóta felnőtt.
Mikor Finnország megpillantotta Emilt, Sealandet magához ölelve eltakarta szemét.
-Te jó ég...
-Minek hoztad a kis srácot magaddal?- csodálkozott Dánia.
-Teljesen megijedt Norvégiától, nem hagyhatok otthon egy ijedt gyereket!
-Ha Nortól beparázik, mi van az apjával? Milyen traumás egy gyerek lehet!- értetlenkedett Christopher. Berwald csak elengedte füle mellett a megjegyzést, Izlandot vette át, majd helyezte be a kis autóbuszba- Tényleg, mi van Lukassal, hogy így kiakadt tőle Peter?
Tino anyósülésre ültette Sealandet, Dánia mellé, majd ő maga helyet foglalt a svéd mellett, aki kapkodva pakolt ki az elsősegély dobozkából.
A vért már nagyjából lemosták Emilről. A finn egy rongyra betadint csepegtetett, el kezdte kitisztítani a sebeket. Míg Svédország óvatosan ápolta le az Izland mellkasán lévő szúrást, addig ő a kisebb hegekkel foglalkozott.
-Dánia, ellenőrizted a légzését?- kérdezte Berwald.
-Kellett volna?- nézett a dán a visszapillantóba, egyenesen a svédre.
-És hol van Mr. Puffin?
Mindenki felkapta fejét, és a kis Sealandre pillantott. Megszeppenve ült az anyósülésen, nem nagyon tudta, mi is történik körülötte pontosan.
-Bakker! A rohad életbe...!- káromkodott Christopher- Teljesen elfelejtettem Puffint! Francba!
-Hogy beszélsz?! Gyerek is van a kocsiban!- csattant fel Tino.
-Igazad van. Peter, fogd be a füled!- intett a srácnak Dánia, aki tényleg tette, amit mondtak neki.
-Pedig jól jött volna Mr. Puffin. Biztos látta, mi történt Izlanddal, elmondhatta volna- szólalt meg Sve.
-Mi a szent szar?! Az a madár tud beszélni?! Én abban a hitben éltem, hogy Emil skizofrén! De kurvára ezt hittem!
Finnország és Svédország értetlenül bámulta a teljesen kiakadt dánt. Tino eldörmögte orra alatt a 'Ne káromkodj Sealand előtt!' mondatát, és tovább ápolta Emil sebeit.
A kocsi hihetetlen gyorsan száguldott. Mivel kitették a szirénát. A nagy városban hatalmas forgalom volt, ám a dán utat vágva az autók között gyorsan haladt.
A finn megragadta Izland karját, és lemosta a maradék vért róla. A vágások másmilyenek voltak, mint a többi testrészén- ez nem össze vissza sebek voltak, hanem egy szót alkottak. Tino felismerte a nyelvet, amilyennel írták: izlandi. Nehezen, de sikerült neki elolvasnia a szavacskát.
Titok.
A szoba hideg volt. Lehet, attól, hogy nem volt becsukva az ajtó a nagy sietségben. De nem kizárt, hogy a gondolat volt fagyos, miszerint testvére félholtan fekszik a hóban.
Lukas próbálta elhessegetni a fejében cikázó démonokat, akik csak a rosszat kívánják neki. Ráfagyasztják arcára azt a fagyos tekintetet, hogy az érzelmeivel legbelül tudjon háborút vívni. Hogy ne tudjon semmit sem kimutatni, minden maradjon bent, s a lelkét nyomja.
Most meg egyedül a sötét szobában összekuporodva ült a sarokban. A padló kemény és hideg volt, ráadásul mezítláb volt. Fájdalmasan nézett körbe a nappaliban, ami pár perce élettel teli volt. Rossz volt belegondolni, hogy amíg ők jól éreztétek magukat, addig öccse mit élt át.
Nem emlékezett rá pontosan, hogy mi is történt. Csak Christopher ijedt hangjára, mire elejtette a telefonját. Aztán térdre rogyott. Tino letérdelt mellé, beszélt neki valamit. De Lukas nem értette. Egyszerűen agya nem volt képes befogadni a szavakat. Berwald felvette a mobilt, és beszélgetett a dánnal. Ezt követően nincs semmilyen emléke a történtekről.
De biztos volt benne, hogy valami történt. A szoba ugyanis szét volt verve. Az asztal felborítva, kártyalapok szanaszét. Képek leszaggatva a falról, virágok széttört cseréppel a földön hevertek, TV leverve. Valamit csinált.
Minek neked érzelmek? Nem érdemled meg! Minek neked bánat? Nem érdemled meg! Minek neked szeretet? Nem érdemled meg!
Norvégia némán tűrte egy darabig a fejében kavargó hangokat. Fülére tapasztotta kezét, tompítani akarta őket. De ezeket a démonokat a fájdalom táplálta, csak felerősödtek. Mit ér neked a család? Érzelmeket. Nincs szükséged érzelmekre! Csak kárt tesznek benned!
-Ne! Elég legyen!- ordítozta. Könnyei vízesésként folytak, nem tudta megakadályozni- Hagyjatok békén! Könyörgöm!!!
Lukas zokogott, ordítozott, de senki sem jött segíteni. Mert egyedül volt otthon. Ő és a démonai.
Szőke haját tépve küszködött a fájdalom ellen. Vesztésre állt. A hangok túlságosan is felerősödtek, a háború az övék. Sikerül idegileg összeroppantani Lukast.
Az ajtó nagy csattanással kivágódott, Norvégia összerezzent. Finnország elképedten nézett körül, majd szeme megakadt a megőrült norvégon. Lukas azonnal felpattant, és kiabálni kezdett a finnek.
-Hol van? Hol van?!
-Lukas, nyugodj le... már sokkal jobban van!- Tino nyugodtan sétált a norvéghoz. Vissza akarta ültetni a padlóra, de Norvégia elkapta kezét.
-Hazudsz!- ordította- Hogy lehetne jobban?! Hiszen halott! Meghalt!!!
-Nem halt meg! Él...- emelte fel hangját Finnország is. Minden meggyőző erejét belefektette szavaiba, ám Lukas jól ismerte már őt. Erővel félrelökte Tinot, ki tehetetlenül esett a sarokba, ahol eddig a norvég ült. Azonban egyből fel is pattant, és Norvégia után igyekezett.
-Hagyd őt!
-Látni akarom!- fordult meg hirtelen Lukas. Kezében egy pisztolyt szorongatott. Egyenesen Tinora célzott, ki feltett kézzel, lassan hátrált.
-Norvégia, tedd le a fegyvert...
-Hol van?! Látni akarom!
-Norvégia...
-Mondd el!- kiáltozta- A bátyja vagyok! Tudnom kell, mi történt vele!
-Először is tedd le a fegyvert, és nyugodj le...
-NEM!
Lukas meghúzta a ravaszt. A fémgolyó célba talált. Finnország fájdalomtól eltorzult arccal kapott a vállához, amiből forrásként tört elő a vér.
Norvégia szemrebbenés nélkül meglőtte barátját, családtagját.
Sarkon fordult, a hátsó bejárathoz rohant. Kicsapta az az melletti ajtót, a vendégszoba ajtaját. Dánia és Svédország az ágy mellett álltak, nyugodtak voltak. Előttük Izland feküdt.
A norvég felemelte a pisztolyt. Remegett a keze, remegett a lába, minden porcikája remegett.
-Hohó! Nyugalom...- Christopher próbált higgadt maradni, de a feszültség kihallatszott hangjából.
-Menjetek ki a szobából!
-Nézd, nem tehetjük...
-Hagyattok magamra vele! Nem mondom mégegyszer!- üvöltötte, a fegyvert a dánra célozta.
Az üres tekintetét elvesztette, ledobta álarcát. Szeme őrülten ragyogott, fájdalom és szenvedés tükröződött benne. És ezt Lukas nem félt kimutatni. Ő a testvérét féltette. Mindentől féltette.
Dánia idegesen nézett Berwaldra.
-Nem félek lőni! Menjetek el!
-Totál kikészültél, le kéne pihenned, meg kéne nyugodnod...
-Ne féltsetek! Jól vagyok!- zokogott fel Lukas- Csak egyedül akarok maradni vele!
-Nem hagyhatunk magadra- szólalt meg a svéd is.
-Miért csináljátok ezt? Nem szenvedtem már eleget...?- fogta fejét, de jobb kezével még mindig a pisztolyt szorongatta- Könyörgöm!
A tű átszúrta bőrét, vérébe befecskendezte a szert. Norvégia pupillája kitágult, összerogyott. Minden összemosódott szemei előtt, hallani sem hallott semmit. Majd minden elsötétült.
[1]: így becézi Dánia Izlandot (Iceland)
|
Rólam
Oldaltulajdonos
Huh... sosem tudtam sehol jól bemutatkozni, leírni saját magamat (leírni az írásaimat, hahaha). Na de most mindent beleadok ;)
Jelenleg Pesten lakok, tizenkét éves vagyok. Eléggé fiatalon kezdtem az írást, de én úgy gondolom, hogy ez nem probléma (akinek mégis van vele gondja, az ne velem/nálam vitassa meg). Őszinte leszek, hihetetlenül szadista vagyok, és ezt a novelláim is gyakran tükrözik. Ám ennek a beteg fantáziámnak van egy olyan része, ami csakis az aranyos dolgokért rajong, de ez nem feltételezi azt, hogy történetet, ami fluff-nak indult, ne alakítsak át egy negatív hangulatú sztorivá (volt már rá példa).
Legtöbbször angst és fluff novellákat írok, de ki tudja, mi fordulhat még meg nálam. Ám nem írok semmiféle slash-ot, yaoi-t, yuri-t. Most nem részletezem az indoko(ka)t, legyen elég annyi, hogy nem szeretem. Szóval aki erre jár, és a fent említetteket keresi, az ne is számítson rá... egyszerű. E/3-ban írok, de ez sem kőbe vésett szabály nálam, ellentétben az idő kérdésével- én csak múltidőben tudok "alkotni".
Még csak fanfiction novelláim vannak, de tervezek nem olyat is írni. Nem tudom, hogyan fog összejönni, de azért tervezgetni lehet...
Ahol még megtalálsz:
We Heart It
|
Más oldalak
Linkcserék
Uprising
Egy Londoni utazás
IceCat novellái
Hetalia fanfiction
Kawaii Blog Design
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
|
Fogalmak
Minden, amit tudnod kell
Korhatár
B: 1-4 éves korosztály is
K: általában minden korosztálynak
K+: 9 éves kortól
T: 12 éves kor fölött
M: 16 éves kor fölött
M+ vagy MA: felnőtteknek
Műfaj
Fanfiction
Rajongók által írt történet.
General
Általános, amikor nincsenek különleges tartalmi megkötöttségek. Valószínűleg sok alábbiból van egy kicsi, de semmi sem túlzott mértékben.
Romance
Romantikus/szerelmes történet.
Humor
Humoros, vicces történetek.
Drama
Olyan történet, amelyet nem az akciók és az események viszik előre, hanem a szereplők közötti konfliktusok.
Poetry
Költészeti darab, (szabad)versek, balladák.
Actio vagy Adventure
Akció- kalandtörténet.
Mystery
Misztikus, természetfeletti elemekkel tűzdelt történet.
Horror
Naturalisztikusan véres, félelemkeltő, horrorisztikus történetek.
Parody
Paródia, az eredeti szereplőinek, cselekményének stb. kigúnyolása. Nem feltétlenül humoros!
Angst
Olyan történet, amelyben a szomorú/fájdalmas elemek vannak túlsúlyban. Általában valamely szereplő kesereg a sorsán. Kilátástalan helyzetek stb.
Supernatural
Természetfölötti.
Suspense
Olyan történet, amely az olvasót sokáig kétségek közt tartja. Legtöbbször krimi, de nem feltétlenül az.
Sci-fi
Tudományos - fantasztikus történet.
Fantasy
Fantázia világban, szereplőkkel játszódó történet.
Spiritual
Vallásos, filozófiai, transzcendens témákat feldolgozó írás.
Tragedy
Tragédia, tehát ezeknél ne várj Happy Endet!.
Fluff
Érzelmek kerülnek előtérbe, aranyos történet.
Hurt/comfort
Hullámzó hangulatú történet.
Slash
Férfi x férfi. Ez lányban fem!slash nevet kapta.
AU
Alternatív Univerzum, egy másik világban játszódó történet, lehetetlenséget takar.
Crossover
Két különböző történet összekeverése.
Death Story
Olyan történet, amiben a főszereplő meghal.
Drabble
Félperces, rövid.
Függővég
Az egyik szál elvarratlanul marad a történet végén.
Marty Sue
Olyan szereplő, aki már idegesítően tökéletes.
OC
Fan által kitalált karakter.
OOC
Amikor egy szereplő nem szokásához híven viselkedik, átalakították a karaktert.
|
Megjegyzés küldése