|
Boldog Viharnapot!
Drága Utazó! Most éppen a nagyvilág egy oly pontján vagy, mely talán csak egy sötét odúnak tűnik a rossz napokra, mégis nekem a fél életemet jelenti. Itt jó nagy adag szeretettel, illetve egy színes virágkoszorúval köszöntelek, és megörvendeztetlek szerény fanfiction írásaimmal. Érezd jól magad!
Levelező
SPOILER ZÓNA
A SPOILER ZÓNA egyszerű, mégis fontos. Mivel fanfictiont írok, így lehetséges, hogy egy könyv; film; sorozat végkifejletére kerül sor, esetleg utalok rá. Ezért megkérlek titeket, figyeljetek az ilyen kiírásokra, mert nem szeretném senkinek sem elrontani az olvasási; filmezési lehetőségét.
Útiterv - Comming Soon
▼▲APH: HetaOni, horror / írom
▼▲APH: PruHun történelmi AU / írom
▼▲APH x Nyotalia: Gakuen, Izlanddal főszerepben / írom
▼▲APH: SpaBel csúnya angst / írom
▼▲Disney: Hős 6os Honeydashi, első randi / tervezem
▼▲Adventure Time: Puffancs hercegnő egy olyan döntést hoz, mi felforgatja egész életét / tervezem
▼▲PJO: Percabeth fluff, Percy délben sem akar felkelni - hogy egyem meg / írom
▼▲PJO: Thaluke, angst / tervezem
▼▲PJO x TMI crossover: Percabeth és Clace találkozása, humor / írom
Testvéroldal
IceCat novellái
ARCHIEVE
|
4. Fejezet- Titok
Lukas a múltról álmodott.
Házában járt, a folyosón feszülten lépkedett. Benyitott az egyik szobába. A reggeli napsugarak a kis Izland hasát süttették, ám a gyerek mélyen aludt, mint a bunda, szétterülve az ágyon szuszogott. Nagyon aranyos volt, Norvégiának nem volt szíve felkelteni őt. Ám mégis odament, és óvatosan ébresztgetni kezdte.
-Hahó! Hasadra süt a Nap! Ébresztő, álomszuszék!
Emil elmosolyodott, de semmi pénzért nem nyitotta volna ki a szemét és kelt volna fel. Huncut mosolyát próbálta elrejteni bátyja elől, nehogy az észrevegye, felébredt a kisgyerek.
-Ha így állunk... Erőszakkal is rávehetlek, hogy felkelj!
Az izlandi csak megfordult, szájára tapasztotta apró kezecskéit, hogy elrejtse vigyorát.
-Hát jó. Te akartad...
A norvég arcán ravasz mosoly jelent meg, majd megcsikizte Emilt, kinek kacajára még Mr. Puffin is felébredt.
-Hagyd abba! Elég!- alig bírta még az alábbi szavakat is kimondani nevetésétől, ám Lukas nem kímélt neki, tovább csikizte őt.
-Akkor azonnal kelj fel!- egy pillanatra elengedte Izlandot, hagy kapjon végre levegőt.
-De neeem! Álmos vagyok!- nyafogott.
-Majd én felébresztelek rendesen!
-Ne! Ne!!!- az izlandi magasra tartotta kezét- Akkor felkelek- keseredett el, de felült- Miért kell most ilyen korán kelni?
-Mert vendégek jönnek hozzánk.- mondta. Adott egy puszit Emil arcára, majd kisétált a szobából, és készülődni kezdett.
A vendégeket Dánia, Svédország és Finnország képében kell elképzelni. Kardokkal az oldalukon feszítettek saját népviseletükben. Érdekes kis társaság volt: a túlpörgött, az ijesztő és a aki mindkettőjüktől képes volt megijedni. Ehhez a kis csapathoz tartozott a norvég is.
Emil megszeppenve szorította meg Lukas kezét. Norvégia bemutatta egymásnak őket, ám Izland idegessége nem múlt el, amit rögtön ki is szúrt a norvég. Leguggolt hát Emil elé, kezeit az apró vállakra helyezte. Mélyen belenézett azokba az elbűvölő, lila szemekbe.
-Ők most már a családod. Megvédenek téged bármi áron is, és ha felnősz, te is segíted őket... minket. Mert a mi egy családunk vagyunk, a legerősebb az egész világon!
Izland félve pillanatot Norvégia válla fölött a három országra. Biztatóan mosolyogtak, megbízhatóságot és biztonságot sugároztak.
Emil bólintott.
Norvégia szeme azonnal felpattant. Hunyorítania kellett a hirtelen jött fényesség miatt. Szemét eltakarta, fel akart ülni, de egy kéz nem engedte, visszanyomta őt.
-Ne erőltesd meg magad! Nem vagy olyan állapotban!
-Hol vagyok? Mi történt velem?- nyöszörgött Lukas. Nehezen, de végül kivette Finnország alakját a nagy világosságban. Szőke haja kócosan állt, csak egy atléta volt felsőtestén, válla bekötözve. Vonásai erősek voltak, kiemelte a kék szemeiben tükröződő gyötörtséget, fáradtságot. Sápadt volt, ajkai cserepesek.
-Otthon vagy. Mennyire emlékszel a tegnapiból?
A norvég felidézte az említett napot, de csak halványan látta. Nem voltak kész emlékei a tegnapiról.
-Ködös. Tulajdonképpen nem emlékszem semmire. Miért, mi történt?
-Tömören? Nézz oldalra!
Félrefordította fejét Lukas, szemei elkerekedtek. Emil aludt a másik ágyon. Kórházi cuccok vették körül, minden volt ott, aminek egy kórteremben kell lennie.
-Mi lett vele?
-Megtámadták tegnapelőtt. Dánia másnap reggel talált rá. Sokkal rosszabb állapotban volt... De most már jobban van. Sokkal jobban.
-Te jó ég! És... én velem mi történt? Majd' szétrobban a fejem...
Tino felsóhajtott. Habozott, hogy elregélje e neki az eseményt.
-Christopher felhívott és közölte veled, hogy Izlanddal mi van, mire te összeestél. Totál para voltál, Sealand megijedt tőled. Mikor Sve bejelentette, hogy elmegyünk a kikötőbe, te azt mondtad, hagyjunk magadra. Mi így is tettünk... Nem volt jó ötlet...
A finn félve pillantott a hideg szemű Norvégiára.
-Mikor már majdnem kinyitottam az ajtót, meghallottalak... kiabáltál valakivel. Sírtál is. Petert visszaküldtem a kocsiba, Dánia és Sve pedig a hátsó bejáraton ment be. Én bementem a nappaliba, és megláttalak... és hát...
-Mi történt?
-Követelted, hogy lássad Izlandot, én meg természetesen féltettelek téged. Ha a ténytől így kiakadtál, a látvány sokkal rosszabb lett volna... na de te erre meglőttél- bökte ki félénken.
Lukas némán a plafont bámulta. Hideg szemei lyukat voltak képesek marni bámibe, bárkibe. Ám a norvég nem akart még több szenvedést okozni senkinek, így hát behunyta szemét.
-Sajnálom. Nem voltam magamnál. Én sosem lőnélek meg. Hihetetlenül sajnálom...
-Persze, tisztában vagyok vele! Nem kell bocsánatot kérned...- vágott Finnország a szavába.
-Nagyon sajnálom. Nem akartam.
-Már mondtad, nincs semmi baj! Nem ment mélyre a golyó, csak egy kis horzsolás...
-Kibaszottul sajnálom!- tenyerébe temette arcát, el akarta rejteni a könnyeket, a tegnapot, a kínt, ami lassan már összeroppantja őt. Ő csak egy jeges ország egy unalmas fapofával. Ennyi éppen elég.
A finn elszörnyedt. Rendesen megrázta az Izlanddal történtek. Pedig nem is hallotta az egész történetet. Nem is tudta, ki tette vele ezt. Ha ebbe a kis esőcseppbe így beleborzad, akkor mi lesz vele, ha meg tudja, hogy hatalmas vihar készülődik?
-A ROHADT ÉLETBE!!!- üvöltött fel Lukas, Tinot kizökkentve gondolataiból. Norvégia kezei ökölbe szorultak, csapkodott vele az ágyra. Torkaszakadtából káromkodott. Finnország behívta a szobába Berwaldot és Christophert, kik pár pillanaton belül meg is jelentek szmokingban. Készülődtek a Világkonferenciára.
Svédország szúrta volna belé az injekciót, amit előző nap Tino, de Dánia felkiáltott:
-Most komolyan, megint elaltatjuk? Ő a házigazda! Adj neki nyugtatót- hajolt el, ugyanis a norvég pofán akarta törölni a dánt lábával. Berwald igazat adott Christophernek, és nyugtatót fecskendezett Norvégia ereibe.
Lukas még egy kis ideig kiáltozott, ám lassan, de végül lehiggadt. A három skandináv tehetetlenül nézte őt, ahogyan némán folynak könnyei. Ismét érzéstelenül bámulta a plafont. De legalább tudták, hogy mi zajlik legbelül vele, és ebben az volt a legrosszabb, hogy nem tudtak mellé állni, segíteni őt.
Dánia leguggolt mellé. Fülébe biztatóan motyogta a reményt, ami szavakba rejtette önmagát. Olyanokat mondogatott, hogy mindannyiuk biztonságban van, és hogy Emil boldog lesz, mikor felébred, és ott áll fölötte bátyja. Végül marhaságokat kezdett mondani neki:
-Figyelj, ha jobban leszel, kifaggatunk egy rókát, hogy mit mond. Tudom, hogy mindig is szeretted volna tudni, milyen hangot ad ki...- vigyorgott. Norvégia felé fordította fejét, fapofával bámult a dánra. Majd letörölte könnyeit.
-Lehetetlen eset vagy.
A dán erre örömében felugrott, felkapta Lukast vállára, mint egy zsákot.
-Éljen! Nor újra a régi!- felugrott az ágyra, össze vissza ugrándozott rajta.
-Idióta, tegyél le!
-Majd ha fagy! Ja bocs, majd ha olvad! Itt ugyanis csak olvadni tud... fagyni már megfagyott!- röhögött saját lüke poénján. Norvégia hatalmasat rúgott Dánia... Dánia nemi szervébe. Könnyek gyűltek a szemébe, térdre rogyott. Lukas letette lábát az ágyra, felegyenesedett, és szépen leugrott a földre.
Az értetlenül bámuló Finnország elé állt.
-Köszönöm.
-Nézd, ne kezd újra kérlek...
-Hagyd, hogy befejezzem. Köszönöm, hogy itt voltál mellettem, akkor is, amikor meglőttelek. Azt meg kifejezetten sajnálom- közölte felelősségtudatosan. Tino átölelte.
Jó tudni, hogy van egy család, akik mindig melletted állnak. Még a hideg napokon is.
Igen. A hideg, fájdalmas napokon.
-Első témánk igen fontos, és életbevágó! Ugyanis egy ország nincs itt. A betegágyat nyomja- jelentette be Dánia. Komoly oldalát mutatva szólalt fel, Amerikába fullasztva a szót. Az országok ijedten néztek szét, ki is hiányozhat. Mindenki szomszédjával kezdett bele beszélgetésbe. Christopher megköszörülte torkát, próbálta visszaszerezni a terem fölött az irányítást de nem ment neki. Végül feladva lehuppant székére, és Berwaldot kérte meg a csendteremtéshez. Svédország felpattant, hatalmasat csapott az asztalra, mire néma csend kerekedett.
-Köszönöm- mosolyodott a dán Berwaldra- Na szóval. Izland az, aki nincs itt. Lehet, hogy rájöttetek, de én azért tudatom...
Christopher elregélte a történetet a teremben lévőknek, kik érdeklődve hallgatták végig. Dáni élvezte, hogy a figyelem központjába került. Diplomatikusan beszélt, de volt pár dolog, amibe belecseppentette a maga hülyeségeit.
-És mikor hazaértünk, otthon kit találtunk? A megőrü...- nem tudta befejezni a mondatát, mert valamiért hátraesett, felborítva még a székét is. Lukas ártatlanul nézett le rá, mint egy újszülött bárány.
-A lényeg: ki tette ezt vele?- kérdezte Norvégia. Gyanúsan nézett körbe, mindenkit alaposan megvizsgálva.
-De hát már tudjuk, hogy ki tette!- állt föl kábán a dán. Lukas értetlenül pillantott rá.
-Azt mondtátok, hogy nem tudjátok...
-Bakker... Bocs, fiúk!- a norvég összezavarodott. Hogy hogy tudják? Miért mondták, hogy nincs meg a tettes, ha megvan?
-Megmagyarázná valaki?
Feszültség kézzel tapintható volt a teremben. Senki sem értette mi is történik pontosan. Tino idegesen fölállt, inge ujját piszkálta.
-Igen, tudjuk ki volt a gyilkos. Rengeteget gondolkoztunk, bizonyítékokkal alátámasztottuk a gondolatot... de ez még nem biztos. Ehhez mindenkinek őszintének kell lennie, kizárásos alapon biztosak lehetünk benne. Izland karjába bele van vésve izlandiul egy szó: Titok. Emilt saját hazájában támadták meg, és saját nyelvén van a szó belevésve, ami ugye nagyon nehéz nyelv. Illetve mi egy szigetországról beszélünk, csak a kikötőből érkezhet meg egy idegen, repülőtér meg messze van a helyszíntől. Az utolsó hajó, ami partra szállt, az Izland hajója volt, pontosan este tíz körül lehetett- ezt egyszerűen kiszámoltuk, ugyanis Norvégiától indult el. A támadó vagy a parkban várt rá, vagy követte őt, lehetséges, hogy a kikötőtől. Ezeket összevetve jöttünk rá, hogy a gyilkos nem más, mint egy... egy civil ember.
Hatásszünet. Mindenki átgondolta, összeszőtte a történetet, kifogásokat keresett. Elsőnek Arthur emelte fel tollát, jelezve, szóhoz szeretne jutni.
-Tegyük fel, hogy Amerika volt a gyilkos.
-Hé!- hördült fel az említett, de az angol csak leintette.
-Na szóval, ő volt a gyilkos. Alfred pár órával azelőtt érkezett a szigetre, mint Izland. Ő onnan követte a parkba, és megtámadta. Erre nem gondoltatok?
-De igen. Ezért kérnénk, hogy mindenki őszintén vallja be. Ebből háború is lehet...
-Szerintetek "őszintén" el fogja mondani a támadó, hogy "Bocsi, én voltam. Ne haragudj, csak egy háborút akarok kirobbantani, mert az baromira a hasznomra lehet..."? Ezt nem gondoltátok át rendesen!- mordult fel Vash. Egy pillanatig megfordult Tino fejében, hogy Svájcnak haszna lenne a háborúból, de elvetette az ötlet. Pont ő fogja megtámadni Emilt...
-Kérlek benneteket, ez halálosan komoly! Gondoljátok el, milyen nagy károkat okozna egy III. világháború! Ez a XXI. század, itt mindenki a turizmusba fektet, nem igaz?- az országok egyetértettek.
-Miért tenné ezt egy ember?- értetlenkedett Magyarország.
-Ez egy fogós kérdés...
-És mit jelenthet a "titok" Izland karján?- vágott a finn szavába Katarina.
-Ez a kettő egy, és ugyanaz a kérdés! A titok arra utalhat, hogy titkos a gyilkos kiléte, de ez már lejárt sztori, sőt! Sosem volt a divatban, elvégre az őskortól fogva nagyon béna jel... Visszatérve a témához: ha azt nézzük, hogy egy civil támadta meg, akkor úgy is vehetjük, hogy a mi létezésünk többé már nem titok. Lehetséges, hogy az emberek rájöttek, hogy élnek országok. És hogy Erzsébetnek is adjak választ... Ezért támadta meg egy ember őt. Mert megtudták, Emil egy ország.
A teremben lévők mind elképedve figyelték Finnországot, ki kissé zavarba jött. Norvégia minden erejével arra összpontosított, hogy ne boruljon ki. Ezer meg ezer kérdés támadta meg agyát, mind csak válaszokra várva. Ezt miért nem mondták neki? Hát... magától értetődő. Hogyan jöttek rá ilyen kevés információból? Elvégre Tinonak nagy az esze, nem hülye, és nem annyira kicsinyek ezek az infók. A legtöbbre- ezekhez hasonlókra- választ kapott. Ám voltak olyanok, amik fontosabbak voltak, de válaszra még vártak.
-Mit akarnak az emberek velünk?
Persze már magától kitalálta a választ. Az ember kíváncsi, az ismeretlen után kutat évek óta. És ha rábukkan egy ismeretlenre, és nem tud rá logikus magyarázatot adni, attól fél. Amitől meg fél, azt meg akarja ismerni.
|
4. Fejezet- Titok
Lukas a múltról álmodott.
Házában járt, a folyosón feszülten lépkedett. Benyitott az egyik szobába. A reggeli napsugarak a kis Izland hasát süttették, ám a gyerek mélyen aludt, mint a bunda, szétterülve az ágyon szuszogott. Nagyon aranyos volt, Norvégiának nem volt szíve felkelteni őt. Ám mégis odament, és óvatosan ébresztgetni kezdte.
-Hahó! Hasadra süt a Nap! Ébresztő, álomszuszék!
Emil elmosolyodott, de semmi pénzért nem nyitotta volna ki a szemét és kelt volna fel. Huncut mosolyát próbálta elrejteni bátyja elől, nehogy az észrevegye, felébredt a kisgyerek.
-Ha így állunk... Erőszakkal is rávehetlek, hogy felkelj!
Az izlandi csak megfordult, szájára tapasztotta apró kezecskéit, hogy elrejtse vigyorát.
-Hát jó. Te akartad...
A norvég arcán ravasz mosoly jelent meg, majd megcsikizte Emilt, kinek kacajára még Mr. Puffin is felébredt.
-Hagyd abba! Elég!- alig bírta még az alábbi szavakat is kimondani nevetésétől, ám Lukas nem kímélt neki, tovább csikizte őt.
-Akkor azonnal kelj fel!- egy pillanatra elengedte Izlandot, hagy kapjon végre levegőt.
-De neeem! Álmos vagyok!- nyafogott.
-Majd én felébresztelek rendesen!
-Ne! Ne!!!- az izlandi magasra tartotta kezét- Akkor felkelek- keseredett el, de felült- Miért kell most ilyen korán kelni?
-Mert vendégek jönnek hozzánk.- mondta. Adott egy puszit Emil arcára, majd kisétált a szobából, és készülődni kezdett.
A vendégeket Dánia, Svédország és Finnország képében kell elképzelni. Kardokkal az oldalukon feszítettek saját népviseletükben. Érdekes kis társaság volt: a túlpörgött, az ijesztő és a aki mindkettőjüktől képes volt megijedni. Ehhez a kis csapathoz tartozott a norvég is.
Emil megszeppenve szorította meg Lukas kezét. Norvégia bemutatta egymásnak őket, ám Izland idegessége nem múlt el, amit rögtön ki is szúrt a norvég. Leguggolt hát Emil elé, kezeit az apró vállakra helyezte. Mélyen belenézett azokba az elbűvölő, lila szemekbe.
-Ők most már a családod. Megvédenek téged bármi áron is, és ha felnősz, te is segíted őket... minket. Mert a mi egy családunk vagyunk, a legerősebb az egész világon!
Izland félve pillanatot Norvégia válla fölött a három országra. Biztatóan mosolyogtak, megbízhatóságot és biztonságot sugároztak.
Emil bólintott.
Norvégia szeme azonnal felpattant. Hunyorítania kellett a hirtelen jött fényesség miatt. Szemét eltakarta, fel akart ülni, de egy kéz nem engedte, visszanyomta őt.
-Ne erőltesd meg magad! Nem vagy olyan állapotban!
-Hol vagyok? Mi történt velem?- nyöszörgött Lukas. Nehezen, de végül kivette Finnország alakját a nagy világosságban. Szőke haja kócosan állt, csak egy atléta volt felsőtestén, válla bekötözve. Vonásai erősek voltak, kiemelte a kék szemeiben tükröződő gyötörtséget, fáradtságot. Sápadt volt, ajkai cserepesek.
-Otthon vagy. Mennyire emlékszel a tegnapiból?
A norvég felidézte az említett napot, de csak halványan látta. Nem voltak kész emlékei a tegnapiról.
-Ködös. Tulajdonképpen nem emlékszem semmire. Miért, mi történt?
-Tömören? Nézz oldalra!
Félrefordította fejét Lukas, szemei elkerekedtek. Emil aludt a másik ágyon. Kórházi cuccok vették körül, minden volt ott, aminek egy kórteremben kell lennie.
-Mi lett vele?
-Megtámadták tegnapelőtt. Dánia másnap reggel talált rá. Sokkal rosszabb állapotban volt... De most már jobban van. Sokkal jobban.
-Te jó ég! És... én velem mi történt? Majd' szétrobban a fejem...
Tino felsóhajtott. Habozott, hogy elregélje e neki az eseményt.
-Christopher felhívott és közölte veled, hogy Izlanddal mi van, mire te összeestél. Totál para voltál, Sealand megijedt tőled. Mikor Sve bejelentette, hogy elmegyünk a kikötőbe, te azt mondtad, hagyjunk magadra. Mi így is tettünk... Nem volt jó ötlet...
A finn félve pillantott a hideg szemű Norvégiára.
-Mikor már majdnem kinyitottam az ajtót, meghallottalak... kiabáltál valakivel. Sírtál is. Petert visszaküldtem a kocsiba, Dánia és Sve pedig a hátsó bejáraton ment be. Én bementem a nappaliba, és megláttalak... és hát...
-Mi történt?
-Követelted, hogy lássad Izlandot, én meg természetesen féltettelek téged. Ha a ténytől így kiakadtál, a látvány sokkal rosszabb lett volna... na de te erre meglőttél- bökte ki félénken.
Lukas némán a plafont bámulta. Hideg szemei lyukat voltak képesek marni bámibe, bárkibe. Ám a norvég nem akart még több szenvedést okozni senkinek, így hát behunyta szemét.
-Sajnálom. Nem voltam magamnál. Én sosem lőnélek meg. Hihetetlenül sajnálom...
-Persze, tisztában vagyok vele! Nem kell bocsánatot kérned...- vágott Finnország a szavába.
-Nagyon sajnálom. Nem akartam.
-Már mondtad, nincs semmi baj! Nem ment mélyre a golyó, csak egy kis horzsolás...
-Kibaszottul sajnálom!- tenyerébe temette arcát, el akarta rejteni a könnyeket, a tegnapot, a kínt, ami lassan már összeroppantja őt. Ő csak egy jeges ország egy unalmas fapofával. Ennyi éppen elég.
A finn elszörnyedt. Rendesen megrázta az Izlanddal történtek. Pedig nem is hallotta az egész történetet. Nem is tudta, ki tette vele ezt. Ha ebbe a kis esőcseppbe így beleborzad, akkor mi lesz vele, ha meg tudja, hogy hatalmas vihar készülődik?
-A ROHADT ÉLETBE!!!- üvöltött fel Lukas, Tinot kizökkentve gondolataiból. Norvégia kezei ökölbe szorultak, csapkodott vele az ágyra. Torkaszakadtából káromkodott. Finnország behívta a szobába Berwaldot és Christophert, kik pár pillanaton belül meg is jelentek szmokingban. Készülődtek a Világkonferenciára.
Svédország szúrta volna belé az injekciót, amit előző nap Tino, de Dánia felkiáltott:
-Most komolyan, megint elaltatjuk? Ő a házigazda! Adj neki nyugtatót- hajolt el, ugyanis a norvég pofán akarta törölni a dánt lábával. Berwald igazat adott Christophernek, és nyugtatót fecskendezett Norvégia ereibe.
Lukas még egy kis ideig kiáltozott, ám lassan, de végül lehiggadt. A három skandináv tehetetlenül nézte őt, ahogyan némán folynak könnyei. Ismét érzéstelenül bámulta a plafont. De legalább tudták, hogy mi zajlik legbelül vele, és ebben az volt a legrosszabb, hogy nem tudtak mellé állni, segíteni őt.
Dánia leguggolt mellé. Fülébe biztatóan motyogta a reményt, ami szavakba rejtette önmagát. Olyanokat mondogatott, hogy mindannyiuk biztonságban van, és hogy Emil boldog lesz, mikor felébred, és ott áll fölötte bátyja. Végül marhaságokat kezdett mondani neki:
-Figyelj, ha jobban leszel, kifaggatunk egy rókát, hogy mit mond. Tudom, hogy mindig is szeretted volna tudni, milyen hangot ad ki...- vigyorgott. Norvégia felé fordította fejét, fapofával bámult a dánra. Majd letörölte könnyeit.
-Lehetetlen eset vagy.
A dán erre örömében felugrott, felkapta Lukast vállára, mint egy zsákot.
-Éljen! Nor újra a régi!- felugrott az ágyra, össze vissza ugrándozott rajta.
-Idióta, tegyél le!
-Majd ha fagy! Ja bocs, majd ha olvad! Itt ugyanis csak olvadni tud... fagyni már megfagyott!- röhögött saját lüke poénján. Norvégia hatalmasat rúgott Dánia... Dánia nemi szervébe. Könnyek gyűltek a szemébe, térdre rogyott. Lukas letette lábát az ágyra, felegyenesedett, és szépen leugrott a földre.
Az értetlenül bámuló Finnország elé állt.
-Köszönöm.
-Nézd, ne kezd újra kérlek...
-Hagyd, hogy befejezzem. Köszönöm, hogy itt voltál mellettem, akkor is, amikor meglőttelek. Azt meg kifejezetten sajnálom- közölte felelősségtudatosan. Tino átölelte.
Jó tudni, hogy van egy család, akik mindig melletted állnak. Még a hideg napokon is.
Igen. A hideg, fájdalmas napokon.
-Első témánk igen fontos, és életbevágó! Ugyanis egy ország nincs itt. A betegágyat nyomja- jelentette be Dánia. Komoly oldalát mutatva szólalt fel, Amerikába fullasztva a szót. Az országok ijedten néztek szét, ki is hiányozhat. Mindenki szomszédjával kezdett bele beszélgetésbe. Christopher megköszörülte torkát, próbálta visszaszerezni a terem fölött az irányítást de nem ment neki. Végül feladva lehuppant székére, és Berwaldot kérte meg a csendteremtéshez. Svédország felpattant, hatalmasat csapott az asztalra, mire néma csend kerekedett.
-Köszönöm- mosolyodott a dán Berwaldra- Na szóval. Izland az, aki nincs itt. Lehet, hogy rájöttetek, de én azért tudatom...
Christopher elregélte a történetet a teremben lévőknek, kik érdeklődve hallgatták végig. Dáni élvezte, hogy a figyelem központjába került. Diplomatikusan beszélt, de volt pár dolog, amibe belecseppentette a maga hülyeségeit.
-És mikor hazaértünk, otthon kit találtunk? A megőrü...- nem tudta befejezni a mondatát, mert valamiért hátraesett, felborítva még a székét is. Lukas ártatlanul nézett le rá, mint egy újszülött bárány.
-A lényeg: ki tette ezt vele?- kérdezte Norvégia. Gyanúsan nézett körbe, mindenkit alaposan megvizsgálva.
-De hát már tudjuk, hogy ki tette!- állt föl kábán a dán. Lukas értetlenül pillantott rá.
-Azt mondtátok, hogy nem tudjátok...
-Bakker... Bocs, fiúk!- a norvég összezavarodott. Hogy hogy tudják? Miért mondták, hogy nincs meg a tettes, ha megvan?
-Megmagyarázná valaki?
Feszültség kézzel tapintható volt a teremben. Senki sem értette mi is történik pontosan. Tino idegesen fölállt, inge ujját piszkálta.
-Igen, tudjuk ki volt a gyilkos. Rengeteget gondolkoztunk, bizonyítékokkal alátámasztottuk a gondolatot... de ez még nem biztos. Ehhez mindenkinek őszintének kell lennie, kizárásos alapon biztosak lehetünk benne. Izland karjába bele van vésve izlandiul egy szó: Titok. Emilt saját hazájában támadták meg, és saját nyelvén van a szó belevésve, ami ugye nagyon nehéz nyelv. Illetve mi egy szigetországról beszélünk, csak a kikötőből érkezhet meg egy idegen, repülőtér meg messze van a helyszíntől. Az utolsó hajó, ami partra szállt, az Izland hajója volt, pontosan este tíz körül lehetett- ezt egyszerűen kiszámoltuk, ugyanis Norvégiától indult el. A támadó vagy a parkban várt rá, vagy követte őt, lehetséges, hogy a kikötőtől. Ezeket összevetve jöttünk rá, hogy a gyilkos nem más, mint egy... egy civil ember.
Hatásszünet. Mindenki átgondolta, összeszőtte a történetet, kifogásokat keresett. Elsőnek Arthur emelte fel tollát, jelezve, szóhoz szeretne jutni.
-Tegyük fel, hogy Amerika volt a gyilkos.
-Hé!- hördült fel az említett, de az angol csak leintette.
-Na szóval, ő volt a gyilkos. Alfred pár órával azelőtt érkezett a szigetre, mint Izland. Ő onnan követte a parkba, és megtámadta. Erre nem gondoltatok?
-De igen. Ezért kérnénk, hogy mindenki őszintén vallja be. Ebből háború is lehet...
-Szerintetek "őszintén" el fogja mondani a támadó, hogy "Bocsi, én voltam. Ne haragudj, csak egy háborút akarok kirobbantani, mert az baromira a hasznomra lehet..."? Ezt nem gondoltátok át rendesen!- mordult fel Vash. Egy pillanatig megfordult Tino fejében, hogy Svájcnak haszna lenne a háborúból, de elvetette az ötlet. Pont ő fogja megtámadni Emilt...
-Kérlek benneteket, ez halálosan komoly! Gondoljátok el, milyen nagy károkat okozna egy III. világháború! Ez a XXI. század, itt mindenki a turizmusba fektet, nem igaz?- az országok egyetértettek.
-Miért tenné ezt egy ember?- értetlenkedett Magyarország.
-Ez egy fogós kérdés...
-És mit jelenthet a "titok" Izland karján?- vágott a finn szavába Katarina.
-Ez a kettő egy, és ugyanaz a kérdés! A titok arra utalhat, hogy titkos a gyilkos kiléte, de ez már lejárt sztori, sőt! Sosem volt a divatban, elvégre az őskortól fogva nagyon béna jel... Visszatérve a témához: ha azt nézzük, hogy egy civil támadta meg, akkor úgy is vehetjük, hogy a mi létezésünk többé már nem titok. Lehetséges, hogy az emberek rájöttek, hogy élnek országok. És hogy Erzsébetnek is adjak választ... Ezért támadta meg egy ember őt. Mert megtudták, Emil egy ország.
A teremben lévők mind elképedve figyelték Finnországot, ki kissé zavarba jött. Norvégia minden erejével arra összpontosított, hogy ne boruljon ki. Ezer meg ezer kérdés támadta meg agyát, mind csak válaszokra várva. Ezt miért nem mondták neki? Hát... magától értetődő. Hogyan jöttek rá ilyen kevés információból? Elvégre Tinonak nagy az esze, nem hülye, és nem annyira kicsinyek ezek az infók. A legtöbbre- ezekhez hasonlókra- választ kapott. Ám voltak olyanok, amik fontosabbak voltak, de válaszra még vártak.
-Mit akarnak az emberek velünk?
Persze már magától kitalálta a választ. Az ember kíváncsi, az ismeretlen után kutat évek óta. És ha rábukkan egy ismeretlenre, és nem tud rá logikus magyarázatot adni, attól fél. Amitől meg fél, azt meg akarja ismerni.
|
Rólam
Oldaltulajdonos
Huh... sosem tudtam sehol jól bemutatkozni, leírni saját magamat (leírni az írásaimat, hahaha). Na de most mindent beleadok ;)
Jelenleg Pesten lakok, tizenkét éves vagyok. Eléggé fiatalon kezdtem az írást, de én úgy gondolom, hogy ez nem probléma (akinek mégis van vele gondja, az ne velem/nálam vitassa meg). Őszinte leszek, hihetetlenül szadista vagyok, és ezt a novelláim is gyakran tükrözik. Ám ennek a beteg fantáziámnak van egy olyan része, ami csakis az aranyos dolgokért rajong, de ez nem feltételezi azt, hogy történetet, ami fluff-nak indult, ne alakítsak át egy negatív hangulatú sztorivá (volt már rá példa).
Legtöbbször angst és fluff novellákat írok, de ki tudja, mi fordulhat még meg nálam. Ám nem írok semmiféle slash-ot, yaoi-t, yuri-t. Most nem részletezem az indoko(ka)t, legyen elég annyi, hogy nem szeretem. Szóval aki erre jár, és a fent említetteket keresi, az ne is számítson rá... egyszerű. E/3-ban írok, de ez sem kőbe vésett szabály nálam, ellentétben az idő kérdésével- én csak múltidőben tudok "alkotni".
Még csak fanfiction novelláim vannak, de tervezek nem olyat is írni. Nem tudom, hogyan fog összejönni, de azért tervezgetni lehet...
Ahol még megtalálsz:
We Heart It
|
Más oldalak
Linkcserék
Uprising
Egy Londoni utazás
IceCat novellái
Hetalia fanfiction
Kawaii Blog Design
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
|
Fogalmak
Minden, amit tudnod kell
Korhatár
B: 1-4 éves korosztály is
K: általában minden korosztálynak
K+: 9 éves kortól
T: 12 éves kor fölött
M: 16 éves kor fölött
M+ vagy MA: felnőtteknek
Műfaj
Fanfiction
Rajongók által írt történet.
General
Általános, amikor nincsenek különleges tartalmi megkötöttségek. Valószínűleg sok alábbiból van egy kicsi, de semmi sem túlzott mértékben.
Romance
Romantikus/szerelmes történet.
Humor
Humoros, vicces történetek.
Drama
Olyan történet, amelyet nem az akciók és az események viszik előre, hanem a szereplők közötti konfliktusok.
Poetry
Költészeti darab, (szabad)versek, balladák.
Actio vagy Adventure
Akció- kalandtörténet.
Mystery
Misztikus, természetfeletti elemekkel tűzdelt történet.
Horror
Naturalisztikusan véres, félelemkeltő, horrorisztikus történetek.
Parody
Paródia, az eredeti szereplőinek, cselekményének stb. kigúnyolása. Nem feltétlenül humoros!
Angst
Olyan történet, amelyben a szomorú/fájdalmas elemek vannak túlsúlyban. Általában valamely szereplő kesereg a sorsán. Kilátástalan helyzetek stb.
Supernatural
Természetfölötti.
Suspense
Olyan történet, amely az olvasót sokáig kétségek közt tartja. Legtöbbször krimi, de nem feltétlenül az.
Sci-fi
Tudományos - fantasztikus történet.
Fantasy
Fantázia világban, szereplőkkel játszódó történet.
Spiritual
Vallásos, filozófiai, transzcendens témákat feldolgozó írás.
Tragedy
Tragédia, tehát ezeknél ne várj Happy Endet!.
Fluff
Érzelmek kerülnek előtérbe, aranyos történet.
Hurt/comfort
Hullámzó hangulatú történet.
Slash
Férfi x férfi. Ez lányban fem!slash nevet kapta.
AU
Alternatív Univerzum, egy másik világban játszódó történet, lehetetlenséget takar.
Crossover
Két különböző történet összekeverése.
Death Story
Olyan történet, amiben a főszereplő meghal.
Drabble
Félperces, rövid.
Függővég
Az egyik szál elvarratlanul marad a történet végén.
Marty Sue
Olyan szereplő, aki már idegesítően tökéletes.
OC
Fan által kitalált karakter.
OOC
Amikor egy szereplő nem szokásához híven viselkedik, átalakították a karaktert.
|
Megjegyzés küldése