|
Boldog Viharnapot!
Drága Utazó! Most éppen a nagyvilág egy oly pontján vagy, mely talán csak egy sötét odúnak tűnik a rossz napokra, mégis nekem a fél életemet jelenti. Itt jó nagy adag szeretettel, illetve egy színes virágkoszorúval köszöntelek, és megörvendeztetlek szerény fanfiction írásaimmal. Érezd jól magad!
Levelező
SPOILER ZÓNA
A SPOILER ZÓNA egyszerű, mégis fontos. Mivel fanfictiont írok, így lehetséges, hogy egy könyv; film; sorozat végkifejletére kerül sor, esetleg utalok rá. Ezért megkérlek titeket, figyeljetek az ilyen kiírásokra, mert nem szeretném senkinek sem elrontani az olvasási; filmezési lehetőségét.
Útiterv - Comming Soon
▼▲APH: HetaOni, horror / írom
▼▲APH: PruHun történelmi AU / írom
▼▲APH x Nyotalia: Gakuen, Izlanddal főszerepben / írom
▼▲APH: SpaBel csúnya angst / írom
▼▲Disney: Hős 6os Honeydashi, első randi / tervezem
▼▲Adventure Time: Puffancs hercegnő egy olyan döntést hoz, mi felforgatja egész életét / tervezem
▼▲PJO: Percabeth fluff, Percy délben sem akar felkelni - hogy egyem meg / írom
▼▲PJO: Thaluke, angst / tervezem
▼▲PJO x TMI crossover: Percabeth és Clace találkozása, humor / írom
Testvéroldal
IceCat novellái
ARCHIEVE
|
5. Fejezet- Feltételezések és igaz szavak
-Akkor most minden ember tudja ezt, vagy csak Izlandon terjedt el a pletyka?
-Barom, Izland egy szigetország! Biztos vitték magukkal a sztorit más nemzetiségű emberek! Van ennél fontosabb kérdés is: erőszakosak?
-Mindketten idióták vagytok!
-Vannak még jó emberek, akik mellettünk állnának?
-Ez most háború?- az országok kérdéseket vetettek fel, egymást üvöltötték túl, ám Amerikára mindenki felfigyelt. Alfred elszántan vigyorgott, látszott rajta, hogy még fiatal.
-Saját népünkkel háború? Kiket küldünk harcba?- értetlenkedett Anglia.
-Ne háborúzzunk!- nyavalygott Daisy.
-Én nem fogok háborúzni, az már biztos! Én becsülöm az embereimet, nem fogom lemészárolni őket saját biztonságom érdekében, aru!- állt föl Kína.
-Ki mondta, hogy háború van?- lakkozta körmét Franciaország olyan nyugodtan, mintha egy unalmas Világkonferencián volna.
-Nincs az, csak lesz! Olyan jó lenne, ha újra összeállna a Szovjetunió! Megint együtt harcolnánk!- ábrándozott Ivan. A balti államok, illetve az orosz két lánytestvére ijedten nézett össze. Bármit, csak Szovjetuniót ne!
-Egyetértek Amerikával- jelentette be Japán, de mielőtt Svájc megint leordítaná fejét, gyorsan hozzátette saját gondolatát is- Kína ellen vagyok!- Yao kiakadt.
-Ayai, miért pont ellenem?! És amúgy is, ezt a háborút az emberek ellen vívnánk, vagy mi, aru!
-Bármi megeshet, Kína!- Németország próbálta lenyugtatni az országokat, de nem akart kiabálni. Vannak akik már idegileg teljesen kivannak...
-Nekem van egy ötletem!- szólalt meg Heracles. Az ott lévők csodálkozva néztek rá, hiszen a görög többnyire átalussza a gyűléseket. Érdeklődve figyelték őt- Ezt a történetet még édesanyám mesélte nekem. Egy nőről szól, kit Pandorának hívtak. Egy szelencét őrzött, amit nem nyithatott ki, így nem tudta, mi van benne. Kíváncsisága napról napra nőtt, hogy vajon mit rejt a szelence? Egy nap végül kinyitotta. A szelencéből kiszabadult minden földi rossz: bánat, betegség, fájdalom, éhezés és még sorolhatnám. Pandora ijedtében lecsapta a doboz tetejét, így bennragadt a remény. Pandora szelencéje még a mai napig is magában tartja a reményt.
Döbbenten figyelték Görögországot, aki álmosan ásítozott.
-Ezzel a mítosszal azt akartad mondani, hogy az évszázadok alatt sok rémségeset elkövettünk a népünk ellen, és ha valami jót is adunk nekik- mondjuk bolognait-, akkor talán megakadályozhatnánk ezt az általunk kitalált háborút?- hatódott meg Veneziano. Daisy reményteljesen nézett Heracles-re.
-Igazából az volt az ötletem, hogy elmesélem ezt a mítoszt. De vehetjük annak is, ahogy mondtad.
-Értem már...- szólalt meg Amerika- Ebből a meséből készül az új mozifilmem! Benne lesz a Minotaurusz, meg jó sok gladiátor... Ó! Meg Leonidas! Ő majd legyőzi azokat a rossz izéket, és övé lesz Ariadne- vagy ki-, aki kiszabadította őket a retiküljéből! És az Olimposzon lesz a mennyedzőjük!- tervezgette Alfred. Egy papírra levetette macskakaparásával az ötleteket, amiknek se füle, se farka, de még értelme sem volt. Anglia értelmetlenül figyelte az amerikait.
-És te ezt hagyod?- nézett Görögországra, ki már mély álomba szenderedett... megint.
Fehéroroszország szúrós szemmel figyelte a sokkos állapotban lévő Norvégiát. A többi skandináv állam (akik időközben elveszítették az irányítást a többi ország felett) nyugtatgatta őt. Majd Lukas fölegyenesedett, és kisurrant a teremből. Belorusszia is fölpattant bátyja mellől, és érdeklődve ment a norvég után.
Az üres folyosón csak a teremben lévő országok ordibálása hallatszott. Natalia épphogy megpillantotta az ajtót, ami bezárulni készült. Lábát oda tette, így kis rést hagyva az ajtó és az ajtófélfa között. Belépett a szobába.
A tágas szoba úgy nézett ki, mint egy betegszoba- vélhetőleg az is volt. Volt minden, ami kell ilyen kórterembe kell, még a defibrillátor is kéznél volt szükség esetén. A nagy ablakból a fény besütött, megvilágítva az egész termet.
Lukas háttal ült neki. Dohány volt nála, a fekete füst hömpölyögve szállt fölfelé. A férfi előtt egy ágyon feküdt Emil. Szemei behunyva, mellkasára tett kézzel hasa enyhén emelkedett.
Fehéroroszország odalopakodott a norvég mögé, és az asztalon lévő dobozból ő maga is kivett egy cigarettát.
-Nagyon durva?- kérdezte a lány. Norvégia belenézett lila szemeibe. Őszinteséget sugárzott egész léte, tényleg nagyon sajnálta a történteket. Fakó szőke haja már derekát verdeste, karcsú alakját hadnagyi egyenruhája emelte ki. Mostanában már nem hordott szoknyát.
-Hőmérséklet csökkenés, oxigénhiány, és rengeteg vért vesztett. Kábé ennyi, ha nem nézzük a vágásokat, amiknek a fele elfertőződött. Most kómában van.
-Iszonyatosan sajnálom...- gyújtott rá a dohányra. Natalia a fehér falnak dőlve fújta ki a füstöt.
-Oroszországnak nem szúrja ez a szemét? Mármint a cigaretta...
-Előbb ittam vodkát, minthogy járni tudtam volna. És amúgy is, nem érdekel a bátyám véleménye.
A kijelentésre Lukas meglepődött. Belorusszia volt az, aki bátyja után kajtatott, hogy vegye végül feleségül. Mindent képes volt érte megtenni, csak egy hülye monarchia miatt.
-Meguntad Ivant, és keresel egy másik férjet?- a lány csak elengedte a füle mellett a gúnyos megjegyzést.
-Felnőttem. Már nem vagyok az ő kis csillivilli hercegnője, ami akkor azért voltam, mert ő úgy kezelt engem. És amúgy is... sosem fogom neki megbocsájtani, amit a nővéremmel tett. Elüldözte őt otthonról, majd féltékeny lett egész Európára, merthogy barátkozott Ukrajna. Most meg maga mellett akart tartani, nehogy véletlenül én is találjak barátokat ezen a szaros világon.
Norvégiának hatalmas lelkiismeret furdalása lett. Mi van, ha ő is ezt csinálja Izlanddal? Oroszország szemszögéből nézve az egészet, az orosz csak jó testvér akart lenni, ám ez keményen visszaütött. Lukas is jó testvér akart lenni. Lehet, hogy túlságosan is erőltette a "Bátyus" kifejezést öccsére, aki ennek erősen ellenállt. Ám a legnagyobb különbség, amit nem látott meg a norvég, hogy míg Ivan határokat szab kisebb testvérének, addig ő nem. Mindkettőjükben benne van a felelősségtudat, hogy a kisebbet meg kell védeni, mert ő... ő kisebb. Hiába, hogy felnőttek, kisebbek. És így a nagy testvér szemében mindig gyerekek maradnak.
Mindenki csak szenvedést és kínt okoz neked! Semmi szükséged sincs ezekre! Nézz le az öcsédre! Fáj neked, ha neked fáj! Most pillants a lányra; a testvéred jut róla eszedbe! Tényleg jó neked ez?
Natalia észrevette, hogy Norvégia arca megrándult. Ravaszul elmosolyodott, bár semmi vicces nem volt benne.
-Csak nem a hangok?- kérdezte szórakozottan. Lukas kikerekedett szemekkel fordult a lány felé- Ne lepődj meg, mindenkinek vannak ilyen rosszindulatú hangok, démonok a fejében. Csak mindenkinek másmilyen. Van akinek erősebbek, van aki pedig nem is hallja- közölte átlagosan, mintha ez az életében mindennapos téma lenne, és talán az is volt.
-Neked is van? Azaz te is hallod őket?
-Persze, de csak ritkán. Oroszország is hallja őket.
Natalia kecsesen elsétált az izlandi ágya melletti asztalkához, és bekapcsolta a rádiót. Dúdolva nyitotta ki az ablakot, hagy szálljon kifelé a hömpölygő füst. Az ablakpárkányra könyökölt, nagyot sóhajtott.
-Még mindig nem tudom eldönteni, hogy ezek a hangok gátolnak vagy segítenek abban, hogy hasonlítsunk az emberekre. Egyszerűen... megfejthetetlen.
Lukas igazat adott neki. Odament az ablakhoz, ő is rátámaszkodott a párkányra. Nézte, ahogyan a lány a körmeivel piszkálja a havat.
-Lehangol a hó?- kérdezte szemét le nem véve Nataliaról.
-Nem. Már hozzászoktam. Ez csak ártatlan hó, nem lehet utálni.
-Hagyd, hogy elmeséljek valamit! Na szóval, a hó az maga szépség. Gyönyörű! Mikor a mezőt vastag hópaplan fedi, mikor megcsillan a fák ágain a hajnali napsugárban...- markolt meg egy adag havat. Fehéroroszország érdeklődve nézte a kezét- Ám minden szép egyszer csak elmúlik, és a hó ezt nagyon is jól tudja. Undorító latyak lesz belőle- a havat összeszorította kezében. Semmi pénzért nem vette volna le a szemét a lányról- A tudat megerősíti őt. Ezért van az, hogy a hó fagyos és kegyetlen. Megtévesztő, nem oly' ártatlan, amilyennek adja magát. Kegyelmet nem ismerő gyilkos- Natalia elszörnyedve nézte Norvégia elfehéredett ujjait. Megfeszültek a férfi izmai, erőből szorította kezét. De Lukas csak a fehéroroszt nézte, és folytatta halk hangján a meséjét- Képes kioltani ártatlan életet. Bűntudat nélkül megfagyasztotta, teljesen kihűlt. Az igazi szépséget maga alá temeti, közben ártatlannak adja magát. A hó egy átok, maga a Sátán! Teljes szívemből gyűlölöm. Kapzsi, mert követeli a vért, éhezik rá. És a legrosszabb az, hogy nem szárad semmi a lelkén. Nem csodás? Ezért még a vér is széppé varázsolja.
Fehéroroszország szemei elkerekedtek, mikor Lukas végre kinyitotta kezét. Hosszú körmei belevájtak bőrébe, véres volt a tenyere. Az apró hókupac -aminek nagyja már elolvadt kezében- pedig a rózsaszín árnyalatába öltözve vonta magára a csodáló, gyönyörködő tekinteteket.
Norvégia figyelmét azonban Belorusszia nyerte el.
Persze a lány tudta, hogy igazából a norvég nem így gondolja. A hó csak egy bűnbak. Nem volt képes senkinek, semminek sem megbocsátani Emil miatt. És ezt senki nem várta el tőle.
-Mi jár a fejedben?- kérdezte a fehérorosztól. Egy darabig még elképedt pillantásokat kapott a lánytól, de végül elmosolyodott. Lehúzta kabátja cipzárját, kivett onnan egy üveg vodkát. Elégedetten nyújtotta át az üveget a Lukasnak, aki ki is vette kezéből az italt.
-Mire iszunk?- tette fel a kérdést Fehéroroszország.
-A III. világháborúra.
Katarina unottan leste a mellette alvó Görögország egyik macskáit. Az egyik kiscica szemet szúrt az olaszra, kecsen odasétált a lány elé az asztalon., elkezdett neki dörömbölni.
-Menj vissza szépen a gazdidhoz- terelgette a cicát az alvó görög felé, de az állat nem engedett. A hátán fetrengett, és adta a jó kislányt. Romano elkezdett fújni rá, mint egy macska, mire a cica érdeklődve kapta fel a fejét. Elkezdte utánozni Olaszországot, apró fogait kimutatta, és hörgéshez hasonlító hangot adott ki.
-Húzz el, különben pizzafeltétel leszel!- morogta alig hallhatóan összeszorított foggal. A cica félénken összekuporgott, majd visszamászott Görögországhoz.
-Mit ártott neked az a macska?- nagyot ugrott ijedtében Katarina a spanyol hangja hallatára. Dühösen fordította fejét a jobb irányba, ahol mellette Antonio ült.
Spanyolország most is remekül festett. Napbarnított bőre visszaadta a remek mediterrán hangulatot, fekete haja belelógott azokba az elbűvölő zöld szemekbe. Úgy nézett ki, mint egy (spanyol) szappanoperában a főszereplő nőnek az álompasija, akiért egész sorozatban sóhajtozik. Nyakában ott lógott az imádott kereszt, melyet soha az életben nem vesz le- azaz saját bevallása szerint.
-Hol van Daisy?- Katarina mellett, ahol Antonio ült, ott húga foglalt helyet eredetileg. Kapkodva nézett körbe a teremben, ahol teljesen eluralkodott a káosz. Ám testvérét nem pillantotta meg.
-Ott verekszik Angliával- átkarolta a lány vállát, közelebb húzta magához, és rámutatott Venezianora, aki éppen Arthur kócos haját tépte. A lány csak egyetlen pillantást tudott vetni húgára, hogy jól van e, ugyanis a spanyol közelsége miatt fülig vörösödött, amit persze el akart takarni- Mi a baj?- vigyorodott el.
-Kibaszott gyorsan engedj el, különben...
-Különben?- az a szívdöglesztő ravasz mosolya óvatosan terült el arcán. Feszegette a határokat.
-Tényleg annyira akarod te azt tudni?
Katarina a szemével ölni is tudott volna. Ahogyan rámordult a fiúra, az elengedte őt, feltett kézzel hátradőlt a székében. Romano elégedett pillantásokat sugallt Spanyolországra. Majd tekintete átvándorolt... Ludwig-ra. A német kissé megszeppenve kapkodta a fejét, ami egyáltalán nem illett hozzá.
-Hihetetlen, hogy az a krumplibuzi még nem üvöltözik... Ilyenkorra már rég ki szokott borulni.
-Te most tényleg nem jöttél rá, hogy mi baja van?- elkerekedtek Antonio szemei. Hitetlenkedve nézett az olaszra, aki csak a vállát vonogatta- Pedig annyira logikus.
-Ha logikus, akkor magyarázd meg, te seggfej!
-Ugye a németek robbantották ki a II. világháborút, ami nagy veszteséggel érte Németországot, hiszen a nővérét- az igen szexis nővérét- vesztette el. Eléggé megrázta, ami Poroszországgal történt... Ezért inkább távol tartja magát az idióta veszekedésektől.
-Barom! Ha lenne háború, azt is az emberekkel folyna, nem egymás ellen harcolnánk!
-Szerinted nem fognak elfajulni a dolgok? Szerinted nem fognánk egymás torkának esni? Már most is eleget vitáznak ezen, pedig még nincs is háború, gondolj bele, mi lesz, ha nyakig benne leszünk ebben az egészben...
Az olasz elgondolkozott ezen. Talán igaza van Spanyolországnak. Talán. Antonio mondta, szóval csak talán. Talán.
-A kurva életbe... igazad van.
-Tényleg?- derült fel hirtelen az arca, amin eddig komolyság telepedett meg. Katarina értetlenkedve figyelte a spanyolt- Azta... mondtam valami baromi okosat, és te meg osztod a véleményem... EZ EGY SZENT TÖRTÉNELMI ESEMÉNY!- ordította. Páran odafordították a fejüket, de azt is csak egy pillanat erejéig, utána mindenki más tette, amit addig tett. Spanyolország vigyorogva pattant föl az asztalra, és ugrált, mintha éppen a lottó főnyereményt vitte volna el.
Romano szemöldökét ráncolta. Körbenézett a zajos teremben, megcsóválta a fejét.
-Ezek mégis hogyan lesznek képesek egy ilyen komoly harcot vívni?- dörmögte az orra alatt. Természetesen senki sem hallotta meg.
|
5. Fejezet- Feltételezések és igaz szavak
-Akkor most minden ember tudja ezt, vagy csak Izlandon terjedt el a pletyka?
-Barom, Izland egy szigetország! Biztos vitték magukkal a sztorit más nemzetiségű emberek! Van ennél fontosabb kérdés is: erőszakosak?
-Mindketten idióták vagytok!
-Vannak még jó emberek, akik mellettünk állnának?
-Ez most háború?- az országok kérdéseket vetettek fel, egymást üvöltötték túl, ám Amerikára mindenki felfigyelt. Alfred elszántan vigyorgott, látszott rajta, hogy még fiatal.
-Saját népünkkel háború? Kiket küldünk harcba?- értetlenkedett Anglia.
-Ne háborúzzunk!- nyavalygott Daisy.
-Én nem fogok háborúzni, az már biztos! Én becsülöm az embereimet, nem fogom lemészárolni őket saját biztonságom érdekében, aru!- állt föl Kína.
-Ki mondta, hogy háború van?- lakkozta körmét Franciaország olyan nyugodtan, mintha egy unalmas Világkonferencián volna.
-Nincs az, csak lesz! Olyan jó lenne, ha újra összeállna a Szovjetunió! Megint együtt harcolnánk!- ábrándozott Ivan. A balti államok, illetve az orosz két lánytestvére ijedten nézett össze. Bármit, csak Szovjetuniót ne!
-Egyetértek Amerikával- jelentette be Japán, de mielőtt Svájc megint leordítaná fejét, gyorsan hozzátette saját gondolatát is- Kína ellen vagyok!- Yao kiakadt.
-Ayai, miért pont ellenem?! És amúgy is, ezt a háborút az emberek ellen vívnánk, vagy mi, aru!
-Bármi megeshet, Kína!- Németország próbálta lenyugtatni az országokat, de nem akart kiabálni. Vannak akik már idegileg teljesen kivannak...
-Nekem van egy ötletem!- szólalt meg Heracles. Az ott lévők csodálkozva néztek rá, hiszen a görög többnyire átalussza a gyűléseket. Érdeklődve figyelték őt- Ezt a történetet még édesanyám mesélte nekem. Egy nőről szól, kit Pandorának hívtak. Egy szelencét őrzött, amit nem nyithatott ki, így nem tudta, mi van benne. Kíváncsisága napról napra nőtt, hogy vajon mit rejt a szelence? Egy nap végül kinyitotta. A szelencéből kiszabadult minden földi rossz: bánat, betegség, fájdalom, éhezés és még sorolhatnám. Pandora ijedtében lecsapta a doboz tetejét, így bennragadt a remény. Pandora szelencéje még a mai napig is magában tartja a reményt.
Döbbenten figyelték Görögországot, aki álmosan ásítozott.
-Ezzel a mítosszal azt akartad mondani, hogy az évszázadok alatt sok rémségeset elkövettünk a népünk ellen, és ha valami jót is adunk nekik- mondjuk bolognait-, akkor talán megakadályozhatnánk ezt az általunk kitalált háborút?- hatódott meg Veneziano. Daisy reményteljesen nézett Heracles-re.
-Igazából az volt az ötletem, hogy elmesélem ezt a mítoszt. De vehetjük annak is, ahogy mondtad.
-Értem már...- szólalt meg Amerika- Ebből a meséből készül az új mozifilmem! Benne lesz a Minotaurusz, meg jó sok gladiátor... Ó! Meg Leonidas! Ő majd legyőzi azokat a rossz izéket, és övé lesz Ariadne- vagy ki-, aki kiszabadította őket a retiküljéből! És az Olimposzon lesz a mennyedzőjük!- tervezgette Alfred. Egy papírra levetette macskakaparásával az ötleteket, amiknek se füle, se farka, de még értelme sem volt. Anglia értelmetlenül figyelte az amerikait.
-És te ezt hagyod?- nézett Görögországra, ki már mély álomba szenderedett... megint.
Fehéroroszország szúrós szemmel figyelte a sokkos állapotban lévő Norvégiát. A többi skandináv állam (akik időközben elveszítették az irányítást a többi ország felett) nyugtatgatta őt. Majd Lukas fölegyenesedett, és kisurrant a teremből. Belorusszia is fölpattant bátyja mellől, és érdeklődve ment a norvég után.
Az üres folyosón csak a teremben lévő országok ordibálása hallatszott. Natalia épphogy megpillantotta az ajtót, ami bezárulni készült. Lábát oda tette, így kis rést hagyva az ajtó és az ajtófélfa között. Belépett a szobába.
A tágas szoba úgy nézett ki, mint egy betegszoba- vélhetőleg az is volt. Volt minden, ami kell ilyen kórterembe kell, még a defibrillátor is kéznél volt szükség esetén. A nagy ablakból a fény besütött, megvilágítva az egész termet.
Lukas háttal ült neki. Dohány volt nála, a fekete füst hömpölyögve szállt fölfelé. A férfi előtt egy ágyon feküdt Emil. Szemei behunyva, mellkasára tett kézzel hasa enyhén emelkedett.
Fehéroroszország odalopakodott a norvég mögé, és az asztalon lévő dobozból ő maga is kivett egy cigarettát.
-Nagyon durva?- kérdezte a lány. Norvégia belenézett lila szemeibe. Őszinteséget sugárzott egész léte, tényleg nagyon sajnálta a történteket. Fakó szőke haja már derekát verdeste, karcsú alakját hadnagyi egyenruhája emelte ki. Mostanában már nem hordott szoknyát.
-Hőmérséklet csökkenés, oxigénhiány, és rengeteg vért vesztett. Kábé ennyi, ha nem nézzük a vágásokat, amiknek a fele elfertőződött. Most kómában van.
-Iszonyatosan sajnálom...- gyújtott rá a dohányra. Natalia a fehér falnak dőlve fújta ki a füstöt.
-Oroszországnak nem szúrja ez a szemét? Mármint a cigaretta...
-Előbb ittam vodkát, minthogy járni tudtam volna. És amúgy is, nem érdekel a bátyám véleménye.
A kijelentésre Lukas meglepődött. Belorusszia volt az, aki bátyja után kajtatott, hogy vegye végül feleségül. Mindent képes volt érte megtenni, csak egy hülye monarchia miatt.
-Meguntad Ivant, és keresel egy másik férjet?- a lány csak elengedte a füle mellett a gúnyos megjegyzést.
-Felnőttem. Már nem vagyok az ő kis csillivilli hercegnője, ami akkor azért voltam, mert ő úgy kezelt engem. És amúgy is... sosem fogom neki megbocsájtani, amit a nővéremmel tett. Elüldözte őt otthonról, majd féltékeny lett egész Európára, merthogy barátkozott Ukrajna. Most meg maga mellett akart tartani, nehogy véletlenül én is találjak barátokat ezen a szaros világon.
Norvégiának hatalmas lelkiismeret furdalása lett. Mi van, ha ő is ezt csinálja Izlanddal? Oroszország szemszögéből nézve az egészet, az orosz csak jó testvér akart lenni, ám ez keményen visszaütött. Lukas is jó testvér akart lenni. Lehet, hogy túlságosan is erőltette a "Bátyus" kifejezést öccsére, aki ennek erősen ellenállt. Ám a legnagyobb különbség, amit nem látott meg a norvég, hogy míg Ivan határokat szab kisebb testvérének, addig ő nem. Mindkettőjükben benne van a felelősségtudat, hogy a kisebbet meg kell védeni, mert ő... ő kisebb. Hiába, hogy felnőttek, kisebbek. És így a nagy testvér szemében mindig gyerekek maradnak.
Mindenki csak szenvedést és kínt okoz neked! Semmi szükséged sincs ezekre! Nézz le az öcsédre! Fáj neked, ha neked fáj! Most pillants a lányra; a testvéred jut róla eszedbe! Tényleg jó neked ez?
Natalia észrevette, hogy Norvégia arca megrándult. Ravaszul elmosolyodott, bár semmi vicces nem volt benne.
-Csak nem a hangok?- kérdezte szórakozottan. Lukas kikerekedett szemekkel fordult a lány felé- Ne lepődj meg, mindenkinek vannak ilyen rosszindulatú hangok, démonok a fejében. Csak mindenkinek másmilyen. Van akinek erősebbek, van aki pedig nem is hallja- közölte átlagosan, mintha ez az életében mindennapos téma lenne, és talán az is volt.
-Neked is van? Azaz te is hallod őket?
-Persze, de csak ritkán. Oroszország is hallja őket.
Natalia kecsesen elsétált az izlandi ágya melletti asztalkához, és bekapcsolta a rádiót. Dúdolva nyitotta ki az ablakot, hagy szálljon kifelé a hömpölygő füst. Az ablakpárkányra könyökölt, nagyot sóhajtott.
-Még mindig nem tudom eldönteni, hogy ezek a hangok gátolnak vagy segítenek abban, hogy hasonlítsunk az emberekre. Egyszerűen... megfejthetetlen.
Lukas igazat adott neki. Odament az ablakhoz, ő is rátámaszkodott a párkányra. Nézte, ahogyan a lány a körmeivel piszkálja a havat.
-Lehangol a hó?- kérdezte szemét le nem véve Nataliaról.
-Nem. Már hozzászoktam. Ez csak ártatlan hó, nem lehet utálni.
-Hagyd, hogy elmeséljek valamit! Na szóval, a hó az maga szépség. Gyönyörű! Mikor a mezőt vastag hópaplan fedi, mikor megcsillan a fák ágain a hajnali napsugárban...- markolt meg egy adag havat. Fehéroroszország érdeklődve nézte a kezét- Ám minden szép egyszer csak elmúlik, és a hó ezt nagyon is jól tudja. Undorító latyak lesz belőle- a havat összeszorította kezében. Semmi pénzért nem vette volna le a szemét a lányról- A tudat megerősíti őt. Ezért van az, hogy a hó fagyos és kegyetlen. Megtévesztő, nem oly' ártatlan, amilyennek adja magát. Kegyelmet nem ismerő gyilkos- Natalia elszörnyedve nézte Norvégia elfehéredett ujjait. Megfeszültek a férfi izmai, erőből szorította kezét. De Lukas csak a fehéroroszt nézte, és folytatta halk hangján a meséjét- Képes kioltani ártatlan életet. Bűntudat nélkül megfagyasztotta, teljesen kihűlt. Az igazi szépséget maga alá temeti, közben ártatlannak adja magát. A hó egy átok, maga a Sátán! Teljes szívemből gyűlölöm. Kapzsi, mert követeli a vért, éhezik rá. És a legrosszabb az, hogy nem szárad semmi a lelkén. Nem csodás? Ezért még a vér is széppé varázsolja.
Fehéroroszország szemei elkerekedtek, mikor Lukas végre kinyitotta kezét. Hosszú körmei belevájtak bőrébe, véres volt a tenyere. Az apró hókupac -aminek nagyja már elolvadt kezében- pedig a rózsaszín árnyalatába öltözve vonta magára a csodáló, gyönyörködő tekinteteket.
Norvégia figyelmét azonban Belorusszia nyerte el.
Persze a lány tudta, hogy igazából a norvég nem így gondolja. A hó csak egy bűnbak. Nem volt képes senkinek, semminek sem megbocsátani Emil miatt. És ezt senki nem várta el tőle.
-Mi jár a fejedben?- kérdezte a fehérorosztól. Egy darabig még elképedt pillantásokat kapott a lánytól, de végül elmosolyodott. Lehúzta kabátja cipzárját, kivett onnan egy üveg vodkát. Elégedetten nyújtotta át az üveget a Lukasnak, aki ki is vette kezéből az italt.
-Mire iszunk?- tette fel a kérdést Fehéroroszország.
-A III. világháborúra.
Katarina unottan leste a mellette alvó Görögország egyik macskáit. Az egyik kiscica szemet szúrt az olaszra, kecsen odasétált a lány elé az asztalon., elkezdett neki dörömbölni.
-Menj vissza szépen a gazdidhoz- terelgette a cicát az alvó görög felé, de az állat nem engedett. A hátán fetrengett, és adta a jó kislányt. Romano elkezdett fújni rá, mint egy macska, mire a cica érdeklődve kapta fel a fejét. Elkezdte utánozni Olaszországot, apró fogait kimutatta, és hörgéshez hasonlító hangot adott ki.
-Húzz el, különben pizzafeltétel leszel!- morogta alig hallhatóan összeszorított foggal. A cica félénken összekuporgott, majd visszamászott Görögországhoz.
-Mit ártott neked az a macska?- nagyot ugrott ijedtében Katarina a spanyol hangja hallatára. Dühösen fordította fejét a jobb irányba, ahol mellette Antonio ült.
Spanyolország most is remekül festett. Napbarnított bőre visszaadta a remek mediterrán hangulatot, fekete haja belelógott azokba az elbűvölő zöld szemekbe. Úgy nézett ki, mint egy (spanyol) szappanoperában a főszereplő nőnek az álompasija, akiért egész sorozatban sóhajtozik. Nyakában ott lógott az imádott kereszt, melyet soha az életben nem vesz le- azaz saját bevallása szerint.
-Hol van Daisy?- Katarina mellett, ahol Antonio ült, ott húga foglalt helyet eredetileg. Kapkodva nézett körbe a teremben, ahol teljesen eluralkodott a káosz. Ám testvérét nem pillantotta meg.
-Ott verekszik Angliával- átkarolta a lány vállát, közelebb húzta magához, és rámutatott Venezianora, aki éppen Arthur kócos haját tépte. A lány csak egyetlen pillantást tudott vetni húgára, hogy jól van e, ugyanis a spanyol közelsége miatt fülig vörösödött, amit persze el akart takarni- Mi a baj?- vigyorodott el.
-Kibaszott gyorsan engedj el, különben...
-Különben?- az a szívdöglesztő ravasz mosolya óvatosan terült el arcán. Feszegette a határokat.
-Tényleg annyira akarod te azt tudni?
Katarina a szemével ölni is tudott volna. Ahogyan rámordult a fiúra, az elengedte őt, feltett kézzel hátradőlt a székében. Romano elégedett pillantásokat sugallt Spanyolországra. Majd tekintete átvándorolt... Ludwig-ra. A német kissé megszeppenve kapkodta a fejét, ami egyáltalán nem illett hozzá.
-Hihetetlen, hogy az a krumplibuzi még nem üvöltözik... Ilyenkorra már rég ki szokott borulni.
-Te most tényleg nem jöttél rá, hogy mi baja van?- elkerekedtek Antonio szemei. Hitetlenkedve nézett az olaszra, aki csak a vállát vonogatta- Pedig annyira logikus.
-Ha logikus, akkor magyarázd meg, te seggfej!
-Ugye a németek robbantották ki a II. világháborút, ami nagy veszteséggel érte Németországot, hiszen a nővérét- az igen szexis nővérét- vesztette el. Eléggé megrázta, ami Poroszországgal történt... Ezért inkább távol tartja magát az idióta veszekedésektől.
-Barom! Ha lenne háború, azt is az emberekkel folyna, nem egymás ellen harcolnánk!
-Szerinted nem fognak elfajulni a dolgok? Szerinted nem fognánk egymás torkának esni? Már most is eleget vitáznak ezen, pedig még nincs is háború, gondolj bele, mi lesz, ha nyakig benne leszünk ebben az egészben...
Az olasz elgondolkozott ezen. Talán igaza van Spanyolországnak. Talán. Antonio mondta, szóval csak talán. Talán.
-A kurva életbe... igazad van.
-Tényleg?- derült fel hirtelen az arca, amin eddig komolyság telepedett meg. Katarina értetlenkedve figyelte a spanyolt- Azta... mondtam valami baromi okosat, és te meg osztod a véleményem... EZ EGY SZENT TÖRTÉNELMI ESEMÉNY!- ordította. Páran odafordították a fejüket, de azt is csak egy pillanat erejéig, utána mindenki más tette, amit addig tett. Spanyolország vigyorogva pattant föl az asztalra, és ugrált, mintha éppen a lottó főnyereményt vitte volna el.
Romano szemöldökét ráncolta. Körbenézett a zajos teremben, megcsóválta a fejét.
-Ezek mégis hogyan lesznek képesek egy ilyen komoly harcot vívni?- dörmögte az orra alatt. Természetesen senki sem hallotta meg.
|
Rólam
Oldaltulajdonos
Huh... sosem tudtam sehol jól bemutatkozni, leírni saját magamat (leírni az írásaimat, hahaha). Na de most mindent beleadok ;)
Jelenleg Pesten lakok, tizenkét éves vagyok. Eléggé fiatalon kezdtem az írást, de én úgy gondolom, hogy ez nem probléma (akinek mégis van vele gondja, az ne velem/nálam vitassa meg). Őszinte leszek, hihetetlenül szadista vagyok, és ezt a novelláim is gyakran tükrözik. Ám ennek a beteg fantáziámnak van egy olyan része, ami csakis az aranyos dolgokért rajong, de ez nem feltételezi azt, hogy történetet, ami fluff-nak indult, ne alakítsak át egy negatív hangulatú sztorivá (volt már rá példa).
Legtöbbször angst és fluff novellákat írok, de ki tudja, mi fordulhat még meg nálam. Ám nem írok semmiféle slash-ot, yaoi-t, yuri-t. Most nem részletezem az indoko(ka)t, legyen elég annyi, hogy nem szeretem. Szóval aki erre jár, és a fent említetteket keresi, az ne is számítson rá... egyszerű. E/3-ban írok, de ez sem kőbe vésett szabály nálam, ellentétben az idő kérdésével- én csak múltidőben tudok "alkotni".
Még csak fanfiction novelláim vannak, de tervezek nem olyat is írni. Nem tudom, hogyan fog összejönni, de azért tervezgetni lehet...
Ahol még megtalálsz:
We Heart It
|
Más oldalak
Linkcserék
Uprising
Egy Londoni utazás
IceCat novellái
Hetalia fanfiction
Kawaii Blog Design
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
Next?
|
Fogalmak
Minden, amit tudnod kell
Korhatár
B: 1-4 éves korosztály is
K: általában minden korosztálynak
K+: 9 éves kortól
T: 12 éves kor fölött
M: 16 éves kor fölött
M+ vagy MA: felnőtteknek
Műfaj
Fanfiction
Rajongók által írt történet.
General
Általános, amikor nincsenek különleges tartalmi megkötöttségek. Valószínűleg sok alábbiból van egy kicsi, de semmi sem túlzott mértékben.
Romance
Romantikus/szerelmes történet.
Humor
Humoros, vicces történetek.
Drama
Olyan történet, amelyet nem az akciók és az események viszik előre, hanem a szereplők közötti konfliktusok.
Poetry
Költészeti darab, (szabad)versek, balladák.
Actio vagy Adventure
Akció- kalandtörténet.
Mystery
Misztikus, természetfeletti elemekkel tűzdelt történet.
Horror
Naturalisztikusan véres, félelemkeltő, horrorisztikus történetek.
Parody
Paródia, az eredeti szereplőinek, cselekményének stb. kigúnyolása. Nem feltétlenül humoros!
Angst
Olyan történet, amelyben a szomorú/fájdalmas elemek vannak túlsúlyban. Általában valamely szereplő kesereg a sorsán. Kilátástalan helyzetek stb.
Supernatural
Természetfölötti.
Suspense
Olyan történet, amely az olvasót sokáig kétségek közt tartja. Legtöbbször krimi, de nem feltétlenül az.
Sci-fi
Tudományos - fantasztikus történet.
Fantasy
Fantázia világban, szereplőkkel játszódó történet.
Spiritual
Vallásos, filozófiai, transzcendens témákat feldolgozó írás.
Tragedy
Tragédia, tehát ezeknél ne várj Happy Endet!.
Fluff
Érzelmek kerülnek előtérbe, aranyos történet.
Hurt/comfort
Hullámzó hangulatú történet.
Slash
Férfi x férfi. Ez lányban fem!slash nevet kapta.
AU
Alternatív Univerzum, egy másik világban játszódó történet, lehetetlenséget takar.
Crossover
Két különböző történet összekeverése.
Death Story
Olyan történet, amiben a főszereplő meghal.
Drabble
Félperces, rövid.
Függővég
Az egyik szál elvarratlanul marad a történet végén.
Marty Sue
Olyan szereplő, aki már idegesítően tökéletes.
OC
Fan által kitalált karakter.
OOC
Amikor egy szereplő nem szokásához híven viselkedik, átalakították a karaktert.
|
Megjegyzés küldése